Arad – Szabó Zoltán agronómussal, az Erdőhegyi Mezőgazdasági Társulás ügyvezetőjével az elmúlt évi munkáról, illetve az idei tervekről beszélgetünk.– Mit lehet elmondani a tavalyi eredményekről?– A mezőgazdászok általában a nehézségeikről beszélnek, s ennek realitásalapja is volt az elmúlt években. A tavalyit megelőző két év időjárás, a felvásárlási árak alakulásának a tekintetében is kegyetlenül nehéz volt minden mezőgazdász számára. Akkor kilátástalan helyzetbe került a mezőgazdaság. Szerencsére, az elmúlt év közepes termései, de leginkább a kedvező felvásárlási árak alakulása valamelyest helyrehozta e fontos ágazatot, a mezőgazdászok reménykednek.– Térjünk ki a részletekre is.– Nagyjából 700 hektáron gazdálkodunk, ami több mint 300 ember tulajdona. Tavaly az összterület 95%-át hivatalos bérleti szerződések alapján műveltük meg. Tagjaink jelentős része kapja az életjáradékot. A bérleti szerződésekben mindenkinek a termőföldje minőségét figyelembe véve, rögzítettük a normális időjárási viszonyok között feltétlenül megtermelhető osztalék mennyiségét.– Minőségi osztályonként mennyi az osztalék?– Három kategóriát határoztunk meg, a legjobb minőségű termőföld hektárja után 650, a leggyengébb után 400 kiló gabonát biztosítunk azzal a feltétellel, hogy a földadó kivételével a megművelés minden költségét a társulás fedezi.– Van, ahol a földadót is a társulás fizeti.– Ahány ember, annyi adózási mód létezik, ráadásul sem a házam, sem pedig az autóm után nem fizeti más az adót. A közgyűlés döntése értelmében minden tulajdonos maga fizeti termőföldje adóját. Egyébként az erdőhegyi földadó nagyjából a kétszerese a környékbeli településekének, 35 lej helyett nálunk 70 lej az évi földadó, mivel mi városnak számítunk. Ha az életjáradék feléből a tulajdonos ki tudja fizetni a földadót, ráadásul még egy tisztességes osztalékot is kap, jobban megéri bérbe adni, mint eladni a földet. A földművelés számunkra jóval költségesebb, mivel a földterületünknek csupán az egyharmada fekszik a település mellett, egyharmada Csintye, Fazekasvarsánd és Simánd között, a többi Ágya és Tőzmiske térségében, szétszórva található. A nagy távolságok miatt jóval nagyobbak az üzemanyag-költségeink, ráadásul sokat közlekedünk nemzetközi főúton, ahol csak közúti traktorosok vezethetnek, közeledésbiztonsági szempontból kifogástalan járműveket.– Milyen termésátlagokat értek el tavaly?– Búzából 4000 kiló fölött, tritikáléból 3500, kukoricából 5500, míg napraforgóból 3000 kiló termett átlagosan, hektáronként. A földtulajdonosok pontos nyilvántartás szerint fele-fele arányban búzát és kukoricát vagy a termények ellenértékét kapták. – A gépállományon sikerült újítani?– Az állandó felújításra szorulna, az utóbbi két évben azonban nem vásároltunk új gépeket, noha a kis teljesítményű traktoraink alaposan lefutották magukat, azokat már nem is használjuk. Idén mindenképp vásárolni szeretnénk gépeket, érdeklődéssel olvastam a Környezetvédelmi Minisztériumnak az elhasznált traktorok lecserélését célzó kezdeményezését.– Hány alkalmazottja van a társulásnak?– Velem, a könyvelővel, a raktárossal, a mezőgépészekkel és az állattenyésztőkkel együtt 15-en, ami minimális létszám.– Elvégezték-e az őszi mélyszántásokat?– Legnagyobb részt igen, egy kevés vízállásos területet nem lehetett felszántani, az tavaszra marad. A felszántott területből 70 hektárra tritikálét, 160 hektárra búzát vetettünk, amiből azonban többet szerettem volna vetni. A helyébe is kukorica, továbbá napraforgó kerül.– Hogyan látja a mezőgazdaság jövőjét az EU-ban?– Természetesen szeretnénk kihasználni a pályázati lehetőségeket, csakhogy egyetlen pályázatot sem szegény ember számára találtak ki, mivel egyrészt önrész szükséges, ráadásul az egész értékhez banki hitel, az uniós pénzeket azonban csak utólag, a befektetés megtételét követően folyósítják, ha a pályázat nyerő. Eddig tőkehiány miatt nem pályáztunk, de feltétlenül szeretnénk. Főleg az állattartást kívánjuk korszerűsíteni, jelenleg 40 Román tarka fejőstehenet tartunk, a tejüket szervezetten átveszi egy tejfeldolgozó. Hogy van-e jövője a mezőgazdaságnak? Ha nem látnék benne perspektívát, nem foglalkoznék vele, noha az önbizalmat gyakran lerombolják a tőlünk független körülmények. Szerintem lassan a döntéshelyzetben lévő szakemberek is kezdik belátni: a mezőgazdaságot nem szabad letiporni, az eddigi mértékben megalázni, mert az az emberi lét, a megélhetés forrása. Ha tönkreteszik a termelőket, ki teremti elő a kenyeret? Úgy érzem, a hullámvölgyből kilábaltunk, van okunk a bizakodásra.– Úgy legyen, köszönöm a beszélgetést.
2008. február 13. 14:39 (szerda)