A B.-ügy

Ha valaha megírják a hazai tömegmanipuláció utolsó két évtizedének történetét, a B.-ügyet minden bizonnyal az iskolapéldák közé fogják sorolni.

Akárcsak a korábbi Cigaretta-1, Cigaretta-2 ügyét, a terrorista Omar Haissam titokzatos távozásáét, a három román újságíró túszságáét és dicsőségesnek beállított kiszabadításáét, s még néhány olyan eseményt, amelyekről annak idején a tévék, akárcsak a B.-ügyről, napokon keresztül egyenes adásban számoltak be, detektívregényekbe, krimikbe, szappanoperákbaillő módszerekkel.

B. úrból néhány nap alatt olyan híres embert, sztárt csináltak, hogy nemcsak hazai milliók követik e pénzből csinált ifjú, az ügyészség szerint bűnöző politikus lépéseit, hanem már a külföldi sajtó is, s az európai kancelláriákban is ismerik a nevét.

Hiszen nem mindennapi történet, sőt, egyedülálló,világbotrány, hogy egy EU-ország parlamenti képviselője, akit köztörvényi bűntettekkel vádolnak, külföldre menekül, s mikor Kenyában rájön, hogy szorul körülötte a hurok, végül feladja magát egy konzulátuson, nehogy az Interpol kezébe kerüljön.

Pedig B. úr az úgynevezett új romániai politikusi nemzedék tagja, egyike annak a 40 parlamenti képviselőnek, aki 40 év alatti, akiktől oly sokat várt társadalmunk, hiszen ők nem mentek át a kommunista fejmosás időszakán.

Más fertőzte meg sokukat: a pénz.

Az ifjú titánt csalással, okirathamisítással, egy 22 tagból álló bűnbandában való részvétellel, lakásmanipulációkkal vádolják.

Hazahozatalához példátlan a közreműködés: az ügyészség, a korrupcióellenes hatóság, a parlament, a külügyminisztérium, több titkosszolgálat, maga Băsescu elnök is hozzájárul e látványos és költséges, jobb ügyekhez méltó feladathoz, elvégre egy exkormánypárti politikusról van szó.

Akiről ugyan eddig senki sem tudott szűkebb pátriáján kívül, eddig semmi pozitívum sem fűződik a nevéhez, s számunkra az is mindegy, hogy fedik-e a valóságot az ellene felhozott vádak, hisz a világszégyen így is megvan már.

Egy valami azonban biztos: amíg róla beszélünk, nem beszélünk a kormánypárt füstbe szállt ígéreteiről és baklövéseiről.

És az is, hogy e túlbuzgóság, e nagy hűhó talán azért kerekedett, mivel a hatalom most attól a szállóigétől fél, ami Salamon Bélától, a XX. század egyik legnagyobb magyar komikusától származik: „Ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek beszélni”.

Igen, még B. úr is beszélhet.

Hisz Lepsénynél még ő is megvolt, hogy egy másik salamoni szállóigét említsünk.