A csend oázisa

Mottó: Ha a csend beszélni tudna,Négymilliárd hangon szólnaMindarról, mi bennünk rejtve él. (LGT)

Már több mint egy éve építőtelepek veszik körül a lakóhelyemet, előbb-utóbb már csak légi úton lehet megközelíteni a környéket. A szokatlan júniusi kánikulában a helyzet kezdett elviselhetetlenné válni: mindenütt munkagépek, sár, por, feltört utak, szétvert járdák, gödrök, kivágott fák, elpusztított zöldövezetek. Az áldatlan állapotokat részben az okozza, hogy két, egymásra merőleges, forgalmas utcát egy időben vertek szét az építők, mindkettőre „füves”, dupla villamosvonalat és kétszer kétsávos utat terveznek építeni. Az egyik utcában még csak a közművek cseréjénél, kábelek, vezetékek fektetésénél tartanak az építők, a másikban már lefektették a dupla villamossíneket, és az út egyik oldalát már le is aszfaltozták. Előbbi projektet Eu-s forrásokból finanszírozzák, a másik, jóval előrehaladottabb állapotban levő befektetést saját erőből pénzeli a város.

 Hogy miért halad sokkal rosszabbul az EU-s projekt, annak nem tudom a magyarázatát – rossz nyelvek szerint az uniós pénzből megvalósuló munkáknál nem lehet lopni –, csak megállapítom, hogy az ablakomból látható útszakaszt már legalább húszszor felásták, és mindannyiszor visszatemették, a távfűtés, a csatornázás, a vízvezetékek, a villany- és internet-kábelek cseréje, lefektetése ürügyén, de több mint egy év után sem jutottak a dolognak a végére. És még csak azután következne a villamossínek lefektetése, az új villanyoszlopok és villamosvezeték-tartóoszlopok felállítása, a százszor felásott úttest végleges beburkolása. Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy a tömbházunk körüli zöldövezetet eddig három-négyszer ásták fel, legutóbb holmi kábelek lefektetése miatt, miközben fákat vágtak ki, és az utcafront oldalán lévő élősövényt a drótkerítéssel együtt teljesen elpusztították. Az általunk a tömbház elé kiültetett cserepes fenyőcske csak azért élte túl a pusztítást, mert külön megkértük a munkásokat, hogy kerüljék ki a munkagépeikkel sáncásás közben.

A bölcs mondás szerint minden rosszban van valami jó is. Vajon mi jót lehetne találni ebben kilátástalannak tűnő, szörnyű helyzetben? Az autós és villamos forgalom teljes elterelése, a közúti elszigeteltség következtében éjszakánként teljes csend honol a környéken. Nappal néha még zajonganak a munkagépek – persze nem viszik túlzásba –, de este, éjszaka tökéletes a csend, nyitott ablakkal alhatunk, és reggelente madárdalra ébredünk.

Közel 70 éve temesvári lakos vagyok, gyerekkoromban a villamosok zakatolása, csengetése ébresztett, később az autós forgalom túlharsogta a villamosokat, és végül az egész egy állandó, elviselhetetlen alapzajjá olvadt össze. Ez a rettenetes zaj most gyakorlatilag teljesen megszűnt, éjszakánként a csend nagyvárosi oázisává vált a környékünk.