A „Nyár fiai”

Csak saját magukkal törődnek.

Egy ideig készülődnek s aztán, hírtelen útra indulnak. Nagyon hosszúra. El se köszönnek.

Jó, de hűtlen barátok! Számuk növekszik, szaporodnak. Különös: mégis fogynak.

Történik mindez szép májusi napokon, nem a hűvös novemberi nyirkosságban.

Erős emberekkel, a „Nyár fiai”-val.

Lázadni kellene! Szembe kellene menni a „Nyárral”, amely „Erősen, biztosan arat,”. Kinek van erre ereje? Tűrni kell, hogy a Nyár lomhán, könnyedén, vígan, győzelmesen szólhasson:

 „Az én gyermekem volt ez is,

           De sietett szegény.”