„A Romlás virágai”

Charles Baudelaire nagy verseskötetéről – Fleurs du Mal –, Paul Verlaine-ről, Arthur Rimbaud-ról, a tankönyvhiányt kihasználva, tisztán magánszorgalomból, illegálisan, hajdani franciatanárunk beszélt nekünk. Természetesen, szerepelt a „dekadens költők” megjelölés is.

Baudelaire büszkén vallotta magát „dekadens sátánpoétának”.

A dekadens megjelölés a XIX. és a XX. században hanyatlót, züllőt, leromlottat, bomlót, agyonműveltet, betegesen modernt jelentett. Bírálóitól, Ady Endre is megkapta a „dekadens” jelzőt.

A dekadens irodalomban a beteges emberi vonások ábrázolása érezhetően túlteng. Valamilyen módon ez vonzóerőt jelent, de az érzelmek egészséges virágzását szívesebben fogadom, versben, prózában, színművekben és a képzőművészetben is.

Seres Rezső „Szomorú vasárnap” sanzonja – az öngyilkosok himnusza – hatott rám, de ha rajtam múlik, félévszázaddal ezelőtt a betiltott művek listájára teszem.

Lényegében elfogadom, hogy csak jó és rossz irodalom, zene és képzőművészeti alkotás létezik, de az értékek megítélésében olykor tanácstalan vagyok. Az avantgarde-dal szembe, inkább a retrográd (visszafejlődésre törekvő) alkotásokat helyezem előtérbe.

Elismerem, szükség van a másság megjelenítésére, helyet kell adni az egyénieskedésnek is, az ösztönök erejét sem lehet kizárni az irodalmi alkotásokból, de szívesebben ülök be egy olyan „kényelmes karosszékbe”, amely fölött őseink rozsdamarta kardja függ. A patriotizmus közelebb áll hozzám, mint a liberális világpolgárság eszméje.

Amint már korábban is bevallottam, tanácstalan vagyok.

Nem tudom megítélni, mikor tekinthető avantgarde-nak, mikor dekadensnek és retrográdnak egy XXI. századbeli magyar irodalmi alkotás.

Érdekelt – vonzott – egy még nagyon fiatal író tárcakötete. Megvettem, kiolvastam. A szerző, a hangulatok megjelenítésének kiváló ifjú mestere. Kolléga: tanár! Azonos helyeket járunk be. Lehet, az évszázados fák között, a parkban, az ő közelében ülök egy padon. Szemlélődünk. Gondolkodunk. Nézzük a szobrokat, a virágokat, a nőket. Egyet „nézünk”!

Leírja, mit lát, mit érez? Nagyon hangulatosan, hatásosan írja le.

Én mást látok, egészen másak az érzéseim. Le se merem írni. Retrográdnak gondolnának.

Halmozottan tanácstalan vagyok.

Csak egy valami biztos! Lényegében kétféle irodalom van: jó és rossz.

Minden más finomkodó belemagyarázás.