Aggodalmak

 

Ki az úr a házban?

Ki viseli a kalapot, s kinek jut csak papucs?

Ki rendeli a zenét a csárdában?

Bármennyire is érthetetlen az egyszerű polgár számára, ezek, s ezekhez hasonló kérdések foglalkoztatják elsősorban mostanság jó dolgukban az ország első számú vezetőit, nevezetesen a numero egyet és numero kettőt, az államfőt és kormányfőt.

Eddig könnyű volt, ország-világ előtt világossá tették, hogy fél-elnöki (és nem parlamentáris) köztársaságunkban francia és amerikai divat szerint az államelnök az isten, még akkor is, ha a mi alkotmányunk nem így rendelkezik.

Nem azt írja, hogy a miniszterelnök nem több egy bábnál, aki végrehajtja a Cotroceni palotából érkező parancsokat – e figuráns szerepre, Boc úr igencsak alkalmasnak bizonyult jó pár esztendeig.

Csakhogy új hatalom jött, új miniszterelnök, aki nem hajlandó mellék-, vagy epizódszerepet játszani, már beiktatásakor kerek-perec megmondta, hogy a végrehajtó hatalom ezentúl az ő kezében lesz, a Victoria palotában, a Cotroceni palota végezze a maga feladatát.

Amiben teljesen igaza van, ezt még a felülvizsgálatra megért, elavult Alkotmány is így írja elő.

Abban is igaza van a miniszterelnöknek, hogy jobb híján a parlamenthez fordult kérésével: maga a törvényhozó testület döntse el: ki (ő, vagy az államfő) repüljön júniusban Brüsszelbe, az EU-csúcsra, ahol nem szűk külpolitikai, hanem gazdaságnövekedési kérdésekről, kormányfeladatokról fognak vitázni és dönteni, kinek kell hát részt vennie a huszonhetek találkozóján.

Ahol Romániának – akárcsak más országok számára is – csak egy széket biztosítanak, s az azon ülőnek parlamenti mandátumra is szüksége lesz.

Az egykor igencsak híres-neves és eredményes román külpolitika most már kezd nemcsak elszigetelődni, hanem nevetségessé is válni, ha már nemcsak itthon mond mást, mint a neves fővárosokban, hanem azokban sem beszél ugyanazon a hangon.

Nem maradt a nagyvilágban észrevétlen, hogy a washingtoni NATO-csúcs egyik sajtóértekezletén a román államfő hátat fordított saját külügyminiszterének, mint ahogy az sem, hogy a miniszterelnök éppen akkor repült Afganisztánba, amikor a cica távol volt, és az sem, hogy amióta megalakult az új kormány, folyamatosan romlik a Románia és Magyarország közötti viszony, ami a NATO-t és az Európai Uniót is aggaszthatja.