Alkotmánymódosítás

Nincs még ideje a pezsgőbontásnak – mondotta Kelemen Hunor az új román alkotmány kidolgozásának eddigi eredményeit értékelve. Az üveget talán, olvassuk ki ebből, már elő lehet készíteni, ha egyelőre nem is bontjuk fel.

Az új alkotmány, ami körül, és nem véletlenül, meglehetősen nagy a vita, egyelőre még a parlamenti bizottságban folyó szövegezésnél tart, és hosszú, sőt bizonytalan az út odáig, hogy elfogadott, jóváhagyott alaptörvényként szolgálhasson. Az a bizonyos pezsgős mozzanat azonban arra utal, hogy a romániai magyarság, mondjuk így, az első fordulóban elért néhány, a jelenleg érvényben lévő alkotmányhoz viszonyítva fontos eredményt. A nemzetállamiságot kimondó első pont ugyan változatlan maradna (bár egyes alkotmányjogászok szerint pár év múlva, az Európa Unió 2014 után esedékes új szabályozáskor ezen esetleg változtatni kell), de bekerülnének a magyarságra és általában a nemzeti kisebbségekre vonatkozó új és kedvező kitételek.

Elismernék, például, a nemzeti kisebbségek államalkotó szerepét, és lehetővé tenné számukra a nemzeti jelképek szabad használatát. „Végre alkotmányos szintre került az a természetes jog, hogy a nemzeti kisebbségek szabadon használhatják az etnikai, kulturális, nyelvi és felekezeti identitásukat megjelenítő nemzeti szimbólumaikat, és a többségi nemzet számára is most már egyértelmű lesz, hogy a székelyzászlót például szabadon lehet használni bárhol Románia területén” – nyilatkozta pár napja az RMDSZ politikai alelnöke. A testület elfogadta azt az RMDSZ-es javaslatot is, amely szerint a nemzeti kisebbségek törvényes képviselői a kisebbségek jogállásáról szóló törvénynek megfelelően létrehozhatják a nemzeti identitásuk megőrzésében, fejlesztésében és kifejezésében illetékes önálló döntéshozó és végrehajtó szerveiket. Csakhogy itt egy nemlétező törvényre hivatkozik a szöveg, hiszen a kisebbségi törvény, ha jól számoljuk, nyolc éve vár elfogadásra. 

Ezen a héten, mától kezdődően, újabb RMDSZ-es javaslatok tárgyalását kezdi meg az alkotmánymódosító parlamenti bizottság. A többség számára további kényes dolgok kerülnek terítékre: hagyományos térségek különleges státusa Romániában, egy adott régióban jelentős arányban élő kisebbség nyelvének hivatalos nyelvként való elfogadása. Vajon ezek letárgyalása után is úgy tűnik majd, hogy készülődhetünk a pezsgő behűtésére?