Árulás?

Mintha átok ülne a hazai politikai életen. Nem elég, hogy hosszú, éles és mindeddig meddő, de könnyen a kormány bukásához vezethető vita zajlik minden nap és minden hullámhosszon az ország területi átszervezéséről, most egy újabb csontot is bedobott az államelnök, aki szerdán este az egyik tévéállomáson kijelentette: Mihály király 1947. december 30-i lemondása a nemzet elárulása volt.

A kijelentés erős felzúdulást okozott történészek, újságírók, mind számos politikus körében, és néhány napra talán a magyar kérdést is háttérbe szorítja némileg.

De miről is van szó?

A most 90. évében járó, akkoriban 26 esztendős I. Mihály román királyt 1947 decemberének végén a kommunista hatalom lemondásra szólította fel, mert elképzelhetetlennek tartotta, hogy a szocializmus felé kacsingató ország államformája a monarchia legyen. Az addigra már magára maradt uralkodónak (a történelmi pártokat 1947 folyamán lefejezték, feloszlatták, vezetőiket elítélték, Romániát megszállva tartották a „felszabadító szovjetek”) december végén aligha volt más választása, mint a lemondás, főleg miután – állítólag – bebörtönzöttek kivégzésével megzsarolták. Az „árulás” kifejezéshez többnyire az önkéntességet társítja az ember – ilyesmiről azonban a király esetében természetesen szó sem lehet. Az 1849-es forradalom bukása után Görgeyt is árulással vádolták, amiért letette a fegyvert az oroszok előtt – csak később tisztázták józanul gondolkodó történészek, hogy az adott helyzetben a fegyverletétel volt a lehető legbölcsebb cselekedet, amellyel több tízezer magyar életét mentette meg.

1947 végén, amikor a Nyugat teljesen magára, illetve a Szovjetunióra hagyta Kelet-Európa országait, a román uralkodó egyszerűen nem tehetett mást, hatvan-valahány év után pedig ennek kapcsán a nemzeti érdekek elárulásával vádolni s az oroszok szolgájának nevezni nagyon görbe történetszemléletre vall. Mellesleg az államelnök, amikor öt évvel ezelőtt a román parlamentben az ún. Tismăneanu-jelentés kapcsán elítélte a kommunizmus bűntetteit, még úgy fogalmazott: I. Mihályt a kommunisták kényszerítették lemondásra.

Hogy mitől változott a véleménye? Akárhogy is van, szerencsétlen elszólása aligha járul hozzá népszerűségének növeléséhez.