Az összefogás ereje

Rohanó világunkban a pénz dominál. Mert vagy sok, de leginkább kevés, jönnek a számlák, lassan nemcsak minden lépést, hanem a gondolatot is euróban mérik.

De vannak szigetek, amikor győz az összefogás, az emberi méltóság, a jajkiáltást a tenni akarás dominálja. Ez történt az elmúlt napokban is, amikor sok aradi, legtöbben pedagógusok, összefogtak segíteni. A pedagógusok szövetségének egyetlen felhívására megyénk magyar oktatási intézményeinek óvónői, tanítói, tanárai megmozdultak. Nem harsányan, nem gyűléseken és nem listázva. De gyorsan, a sok kevéske azért komoly valami jelszóval.

A gyászoló család megkért, tolmácsoljuk köszönetüket. De ez lehetetlen, hiszen anyanyelvünkben a köszönömre azt illik mondani, hogy szívesen. És bajban segíteni nem öröm, nem szíveskedés, inkább a világ (egyik) legtermészetesebb dolga.

Valami azonban mégis fénylett a tragédia felett. Az, hogy tudunk összefogni, hogy ebben a sokszor elembertelenedő világban győzhet a gyakorlatban is az, amit diákjainknak tanítunk. Talán nem is tanítjuk, inkább hagyjuk, hogy ellessék. Ezért a megmozdulásért kijár a köszönet. Nem nevesítve, felsorolás nélkül, a nemzet hangoztatott napszámosainak, akiket bírálnak és dicsérnek.

Legyünk ott továbbra is, ahol kell a jó szó és a hit. Az anyanyelv szava és az összefogás hite.

MM