B-terv

Szabadságra ment a kormány, miniszterelnököstül, amit néhány ellenzéki politikus természetesen rossz néven vett – mert, ugye, miért éppen most, a hazai vasút áruszállító cége (CFRM) privatizálásának nehéz pillanataiban?

Pedig a pihenőszabadság törvény biztosította jog, a kormánytagoknak is jár, még a gyenge, saját területén is tájékozatlan, összevissza nyilatkozó miniszterre is ráfér egy kis pihenés. És vajon Romániában lehetne-e két olyan hetet kiválasztani, amikor megpihennek a kisebb, de inkább nagyobb gondok, van-e szélcsendes időszak egyáltalán?

Szóval, messzi tájakra repült a kormányfő, s mit ad Isten, az államelnök, mint a Legfelsőbb Védelmi Tanács (CSAT) vezetője, azonnal a privatizációs dosszié kézhezvétele után, összehívja a testületet a (stratégiai jelentőségű) CFRM privatizációjának ügyében. A közlés szerint a végrehajtó testület kérésére. A miniszterelnök, a tanács alelnöke már nem vehet részt rajta, helyettesítőjének viszont nincs szavazati joga, márpedig a tanács csak egyhangú döntést hozhat, tehát ez esetben legfeljebb vitatkozhat, s ha netán korszakalkotó ötlete támadna a privatizáció nehéz ügyében, azt megfogalmazhatja.

Nem támadt, fejlemény az ügyben nincs. Dönteni azonban végül kell: vagy a privatizálás mellett, vagy ellene. A rosszabbik esetben – a miniszterelnök nem régi nyilatkozata szerint – életbe lép a B-terv, azaz átszervezik a CFR-t, és megpróbálják nyereségessé tenni – ami öt éve nem sikerült.

Jelenleg ugyanis a vasúti áruszállítás súlyos veszteségeket „termel”, ezért kellene –külföldi kölcsönzők nyomására is – részvényeinek többségét eladni, azaz megszabadulni tőle. Akadt is kérője a nem túl kívánatos menyasszonynak a Román Vasúti Csoport (GFR) képében. 202 millió eurót ajánlott a részvények 51 százalékáért, plusz 900 millió lejes beruházást és 1,5 millió euró, környezetvédelemre szánt összeget is ígért. A kormány rábólintott, ám szeretné, hogy a CSAT is ezt tegye, mert akkor a felelősség legalábbis megoszlik egy esetleges kudarc kapcsán.

A kérdés az, hogy van-e valóban tőkéje a GFR-nek a vásárláshoz – az államfő szerint nincs –, és akkor újabb privatizációs botrány törne ki, mint az Oltchimmal, ami pedig nagyon nem hiányzik az országnak. Ami viszont kellene: egy életképes B-terv a politika tekintetében. De ki találja ki, ha a főszereplők jószerével köszönőviszonyban sincsenek egymással?