Babaruha

Két óvodás civakodik egymással.

„Elloptad a babaruhámat!”

„Nem igaz, te loptad el az enyémet!”

„Tolvaj vagy!”

„Te vagy tolvaj!”Megmondlak apukámnak!”

„Neki nem is tudsz megmondani, mert börtönben van! Én mondalak meg az óvó néninek!”

„Add vissza a babaruhámat, akkor nem mondalak meg!”

„Add vissza te az enyémet!”

Így, ilyen szinten és ilyen stílusban folyik a veszekedés ezekben a napokban és hetekben az ország főméltóságai között.

Sőt, ennél sokkal alacsonyabb, kocsmai szinten és hangnemben, a szereplők elfeledkeztek arról, hogy nem a kisdedek kiscsoportjában vannak, hanem a társadalom legmagasabbikában, bátor hajóskapitányi, történelemtanári-muzeológusi, vagy éppen doktorátussal rendelkező ügyészi és politikusi háttérrel, szakmai, politikusi és államférfiúi élettapasztalatokkal.

Mi pedig, a jobb sorsra érdemes istenadta szerencsétlen nép, csak állunk és bámulunk.

Hisz ezeket a vezetőket mi juttattuk közvetlenül vagy közvetve a hatalom csúcsára saját szavazatunkkal, vagy azzal, hogy közömbösek voltunk, s mi vártuk és várjuk tőlük, hogy jobban éljünk, ha nem is nagyon jól, ahogy a kevésbé elmaradott világban, de legalább a normalitást megközelítő körülmények között.

Csak állunk és bámulunk, amikor legfőbb méltóságaink kígyót-békát kiáltanak egymásra, s nem tudjuk kihámozni, a sok szitok mennyi valóságot tartalmaz.

Igaz-e, hogy új miniszterelnökünk szellemi tolvaj, lopta a tudományos címét, vagy csak rágalom az egész, hisz a különböző akadémiai vizsgálóbizottságok is különböző eredményre jutottak?

Igaz-e, hogy a tisztségéből felfüggesztett államfőnk nemcsak hajóskapitány, hanem szekustiszt is volt, sőt, a román flotta eltűnése miatt súlyos bűnök terhelik, s csak azért úszta meg a börtönbüntetést, mert államfőként immunitással rendelkezik?

Igaz-e, hogy a honatyák és legfelsőbb vezetők közül igen-igen sokan diplomagyárakban szereztek végzettséget, plágiummal doktori címeket, igaz-e, hogy nem kis számban börtönbeillők?

Igaz-e, hogy az Európai Unió Magyarországot illető korábbi vádjai most a Romániáéhoz mérhetőek, egyáltalán van-e hasonlóság a között, ahogy Brüsszel Budapest, majd Bukarest orrára koppintott, ahogy azt a világsajtó állítja?

Itt nem óvodások civakodnak a kiscsoportban, hanem szép szóval is élve, érdekcsoportok, s nem a babaruha, hanem a hatalom miatt.

Ami, legyünk optimisták: ha másként nem is, legalább európai nyomásra, előbb-utóbb csak visszakerül a nép kezébe.