Deficit

Kétségkívül „előremutató” (régi propagandisztikus szóhasználattal élve), ha a dolgok úgy alakulnak, ahogy tervezzük, ha nincsenek nagyon kellemetlen meglepetések. A kisebbeket pedig pedig valahogy elviseljük.

A karácsonyi politikai pangás közepette – végre a politikusok, a pártok is elmentek ünnepelni, és nem bombázták a jónép agyát legújabb csínytevéseikkel – amolyan kivétel a pénzügyminisztérium közleménye, amely szerint az év első 11 hónapjára, azaz 2013 november végéig a költségvetési deficit az előző havi 1,21 százalékról 1,56%-ra emelkedett. Nem jó, de belefér az elképzelésekbe, amelyek szerint az idei végső költségvetési hiány célszáma 2,5% a nemzeti össztermékhez (PIB) viszonyítva, amire egyébként a Nemzetközi Valutaalap is áldását adta.

Konkrétabban és köznapibb fogalmak szerint nézve ezek a számok azt jelentik, hogy év eleje óta a román gazdaság 9,8 milliárd lejjel (a PIB 1,56%-val, több mint kétmilliárd euróval) kevesebbet termelt meg, mint amennyit elköltött, ami természetesen eleve nem „előremutató”, de nem is katasztrofális, hiszen számoltak vele. A Közpénzügyi Minisztérium szerint – állami szerv, kötelessége a dolgokat pozitív oldaláról megközelíteni – mindez a pénzügyi politika konszolidálására, „az óvatos és fenntartható költségvetési politika” létére utal.

Legyen igazuk.

A statisztikai adatok szerint nőttek, összesítve 4,1%-kal a bevételek az elmúlt év hasonló időszakához képest, 7,9%-kal a fizetési adókból származó bevételek annak eredményeként, hogy „kiegészítették” a költségvetésiek fizetését, növelték a nyugdíjpont értékét és emelték a minimális bért, kétszer is ebben az esztendőben.

Ilyen megközelítésben a helyzet jónak mutatkozik – de kérdezzék csak meg az igazán minimális minimálbérből és a (gyalázatosan csekély) nyugdíjból élőket, mit jelent számukra a statisztikai adat.

Az előző hónaphoz képest érezhetően, 13,2 százalékkal növekedtek az Európai Unió által visszafizetett összegek a közintézményeknek az általuk európai pénzekből megvalósított beruházások fejében. Az európai pénzek lehívása azonban – az adat nem szerepel a mostani statisztikában – még nagyon sokkal a kívánatos, és elvileg lehetséges érték alatt marad. Ami ugyancsak nem szívderítő: a belső és külső forrásokból finanszírozott fejlesztési költségek aránya a PIB-nek csupán 4,05 százaléka.

Az egészséges fejlődéshez ennél jóval több kellene.