Ébresztő?

Újabb évtizedes illúzió omlik össze kártyavárként a mindenkire kiterjedő jóléti állam utópiája után? A gyújtogatós, fosztogatós angliai zavargások felszínre hozták a multikulturalizmus problémáit.

Azt a balliberális körökben megkérdőjelezhetetlen tényként kezelt ábrándot, hogy a harmadik világból származó színes bőrű, muszlim vagy más vallású bevándorlók csakis gazdagítják Európát, kultúrájuk, életvitelük, közösségi szemléletük pluszt hoz a vén kontinens társadalmaiba. Mert Nyugaton ezt értik a multikulturalizmus alatt, még véletlenül sem az őshonos, fehér, keresztény történelmi etnikai kisebbségek nyelvi-nemzeti önállóságának felkarolását.

Tavaly ősszel David Cameron brit és Angela Merkel német kormányfők már nyilvánosan is kudarcnak minősítették a balliberális értelemben vett multikulturalizmust, és Nicolas Sarközy francia elnök is hasonlóan vélekedett. A mostani angliai zavargások amolyan betetőzése mindennek, hiszen néhány napig a törvényesség mintapéldájának tekinthető szigetország nagyvárosaiban anarchia és dzsungeltörvény uralkodott. Olyannyira, hogy az események láttán azon lehetett morfondírozni, hogy mindez a fejlett és civilizált Nyugaton van-e, vagy valahol a harmadik világ országaiban történik?

Néhány évvel ezelőtt Franciaország szembesült hasonló, bevándorlók okozta zavargásokkal.

Kétségtelen, a fosztogatók között őshonos angolok is akadtak, nagy többségük azonban egyértelműen színes bőrű bevándorló. A tény annyira nyilvánvaló, hogy még az etnikai hátteret szőnyeg alá seprő, mindenütt gazdasági-elnyomási okokat kereső balliberális elit is elismeri, hogy a történtek mozgatórugói között a faji tényezőnek fontos szerep jut. S hogy az eredeti hazájukhoz képest összehasonlíthatatlanul jobb egészségügyi, oktatási, jogi, anyagi és haladási lehetőségek sem integrálták a bevándorlókat. Értékeik, életszemléletük aligha egyeztethető össze a Nyugat elvárásaival.

Aligha könnyű lenyelni, hogy az évtizedeken keresztül egyedüli üdvözítő eszmeként hangoztatott multikulturalizmus csupán illúzió. Ugyanúgy, mint a jóléti állam szociális hálója. A világválság hidegzuhanyként állítja szembe a valóságot az ábrándokkal.