Egyenruha

Szeptember van, a tanévkezdés hónapja, némi késéssel a jövő héten a hazai iskolák is megtartják évnyitóikat, miután elfelejtjük már az idei érettségi vizsga elpolitizált hisztériarohamát.

Mert hát nálunk mindent el- és túlpolitizálnak, olyannyira, hogy itt-ott már a kétszer kettőnek is pártszíne van, ami, persze, választási ciklusonként, vagy akár közben is változhat.

A kétszerkettőt nem véletlenül említettük, hiszen új tanügyminiszterünk nagy diadalként említi, hogy urasága rövid mandátuma alatt 1500 iskolát megszüntetetett, holott inkább az lenne az eredmény, ha új iskolákat nyitnának és építenének.

De hát egy olyan országban, melynek kormányaiban húsz év alatt nem kevesebb, mint tizenkét tanügyminiszter fordult meg, s az egy tucat egyet sem tett ki, nem csodálkozhatunk azon, hogy az oktatási-nevelési tárca most is avatatlan kezekbe került.

Azon sem, hogy minden botcsinálta politikus beleszól az oktatás és nevelés ügyébe, sőt, sokan közülük egyetemi katedrát is kijátszanak maguknak még megyei szinten is, ne csodálkozzunk hát azon, ha főiskoláink többsége már nem egyéb silány diplomagyárnál.

A szeptember tizenkettedikén kezdődő új tanév előtt a parlament tanügyi bizottságában nem arról folyt a vita, hogy több pénzt érdemelne a költségvetésből a jövő nemzedék nevelése, tisztességesebben kellene megfizetni a pedagógusokat, XXI. századbelivé kellene felemelni a jövő nemzedékének ügyét, hanem arról, hogy – egy fő kormánypárti honatya javaslatára – tegyék-e kötelezővé ismét az iskolai egyenruhát.

Ami, egyes honatyák véleménye szerint az iskola és az oktatás tekintélyét növelné.

Mások szerint az egyenruha kötelező viselete eltüntetné, eldugná a különbséget (legalább külső látszatra) a gazdag és a szegény tanulók között.

Van, aki azt állította, hogy a szegény szülőknek jól jönne az olcsó egyenruha, mások viszont ennek az ellenkezőjét mondták: a szegény szülőknek még olcsó egyenruhára sem telik már.

Igaz, a bölcs szenátusi bizottság nem fogadta el a formaruha kötelező bevezetésének javaslatát, ám a kérdés a plénum elé kerül vitára, tehát még nincs eldöntve, hogy a gyufaszál melyik végét kell meggyújtani.

Szerényen ugyan, mi is elmondjuk a véleményünket: ellenezzük az egyenruhát, egy szabad társadalomtól idegen már a katonai uniformizálás.