Elhallgatás

Idén – ahogy már tavaly sem – nem hangzott el az új év utáni első percekben államfői televíziós üzenet.

Hiányzott a fenének, mondhatnánk, bocsánatot kérve az erős kifejezésért, hiszen  pezsgőspohárral a kezünkben az átkos korszakban is igencsak köpködtük a képernyőt, amikor éjfél után Ceauşescu blablázott nagyszerű megvalósításainkról és kilátásainkról, s nem volt ez másként a Băsescu-korszak éveiben sem.

Az elnök azonban bizonyára nem ezért hagyja ki újabban újesztendei üzeneteit, kötve hisszük, hogy felfogja, mennyire népszerűtlenné vált, talpnyalói sem merik megsúgni neki.

Nem, Băsescu azért nem beszél újévkor, mert nincs mit mondania, nincs mit ígérnie, s azt már valószínűleg sejti, hogy hazudni sem lehet éjjel és nappal, tele van a hócipőnk az ígéretekkel és megszorításokkal is.

Mandátuma előbbi éveiben, bezzeg, még nemcsak a Cotroceni palota felzászlósított szószékéről üdvözölte alattvalóit, hanem a köztereken is, ahol ő számolta vissza az éjfélig tartó másodperceket és pezsgősüveggel meg trikolorral a kezében ő volt az első, aki megszólalhatott az országban, és azt kívánhatta, hogy Éljenek jól, majd jobban.

Să trăiţi! Să trăiţi mai bine!

Most szerényen megelégedett azzal, hogy az Elnöki Hivatal honlapján megjelenjen a nevében néhány közhelyeket tartalmazó mondat.

Amelyekből hiányzott a Să trăiţi mai bine.

És még valami hiányzott.

Az, nevezetesen, hogy Románia öt esztendővel ezelőtt lépett az Európai Unióba, ami ünnepnap kellene hogy legyen, hiszen a kommunista rendszertől akkor szakadtunk el véglegesen, akkor csatlakoztunk kontinensünk fejlett, civilizált országainak közösségéhez, a dátum tehát történelmi jelentőségű, olyan, amely jobb híján valamikor még akár nemzeti ünneppé is válhat, olyanná, amelyiket mi is a magunkénak érezhetnénk.

Még akkor is, ha az EU-ba lépés után kiderült: nem jött el a Kánaán, a propaganda felelőtlenül ígért tejjel-mézzel teli folyókat és kolbászból font kerítéseket, botcsinálta politikusaink képteleneknek bizonyultak az elitklub szabályainak megtanulására és betartására, sőt, még arra is, hogy a felzárkózásunkkor megígért EU-pénzeket megkaphassa Románia.

2007–2013-ra 32 milliárd euró volt kiosztva Romániának ingyen és bérmentve egy 7,2 milliárdos befizetés ellenében, s eddig mindössze 2,5 milliárdot sikerült „lehívnunk”.

Talán ez is a magyarázata az ünneplés helyetti hallgatásnak.