Elnökségváltás

Minden vég egyúttal kezdet – így van az Európai Unió Tanácsa soros elnökségével is, amely tegnaptól, július elsejétől Magyarország helyett Lengyelországé. 

A külsőségeket tekintve a leköszönő elnök Brüsszelben a minden turista által felkeresett kisfiú-szobor, a Manneken Pis magyar szűrbe öltöztetésével búcsúzott, az új pedig a saját országában rendezett koncertekkel, népünnepélyekkel vette-veszi át a megtisztelő és nehéz feladatot. Ami ugyan könnyebb lett azzal, hogy a lisszaboni szerződéssel állandó elnöke, uniós külügyminisztere van az Európai Tanácsnak, de a soros elnökre is marad épp elég teendő.

A politikai elemzők az utóbbi időben azt osztják-szorozzák, hogy mit hozott az elmúlt fél esztendő.

Abban a vélemények megegyeznek – ha nem is egyforma mértékben –, hogy a magyar elnökség végül is „profi” volt a gyengébb (januári) kezdés után egy nyugalmasnak távolról sem mondható időszakban. 2011 első félévében a gazdasági és államadóssági válságnak, az eurózóna meggyengülésének számos vetületét kezelni nem volt könnyű feladat, képletesen megrengett a föld Észak-Afrikában az „arab tavaszon”, és ténylegesen is Japánban (a globalizáció korában pedig a más kontinenseket történtek is kihatnak Európára és az Unióra), miközben Magyarországnak belső gondjai is akadtak bőven.

De mi az, amit a magyar elnökség idején elért az EU?

Elfogadtak egy (majdnem kész) csomagot a tagállami gazdaságpolitikák új, európai szintű összehangolására, döntés született az egységes energetikai piac megteremtésére, előre léptek a migráció kezelésében, eredmény az európai eredetmegjelölésről szóló megállapodás, a Frontex külsőhatárőrizeti-ügynökség és az Európai Beruházási Bank hitelezési felhatalmazásának megerősítése, a romaintegráció és a Duna-stratégia, a Horvátország EU-csatlakozásáról szóló tárgyalások befejezése. Románia és Bulgária schengeni csatlakozásáról szeptemberben születik politikai döntés.

Ha minden célkitűzését nem is sikerült maradéktalanul megvalósítania, a magyar elnökség biztosan nem volt kudarc.

Románia a 2020-ig meghatározott algoritmus szerint 2019. második felében (Ausztria után, Finnország előtt) tölti be az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét. Remélhetőleg egy sokkal nyugalmasabb és konszolidáltabb időszakban a mostaninál.