Előrejelzések

Az országos vízügyi hivatal szakembereinek előrejelzése szerint Romániában nem lesznek katasztrofális áradások, a Duna például, amely Németországban, Ausztriában helyenként soha nem látott szinteken súlyos károkat okozott, és Magyarországon is napok óta ez az egyik fő téma, nálunk nem okoz majd különösebb gondokat. Úgy legyen, egyáltalán nem hiányzik az országnak egy ilyen „esemény”. Az előrejelzés napjaink fontos területe, de volt ilyen valamikor az „átkosban” is, negyven-ötven vagy csak harminc esztendeje, s akkor a jövő mindig fényesebbnek mutatkozott számunkra a propagandában. Minél távolabbi volt, annál fényesebbnek. A valahol Jókainál olvasott „praesens imperfectum, futurum perfectum” – azaz tökéletlen jelen, tökéletes jövő jelmondat azonban azóta se akar bebizonyosodni se nálunk, se világszerte, s ma már a legtöbben azt se hiszik el, hogy valaha valóra válhat. Még politikusok se, pedig számukra a jövőt illető optimizmus szakmai követelmény: kinek kellene a jövőt sötéten látó vezető, ki bízna meg benne? Részkérdésekben azonban becsülendő az, aki a nemzet jövője szempontjából aggályoskodik, és a kellemetlen következményeket elkerülendő, jelenlegi teendőkre hívja fel a figyelmet. Klaus Iohannis, Nagyszeben polgármestere és a Nemzeti Liberális Párt első alelnöke – némelyek ma sem értik, miért kellett beszállnia az országos nagypolitikába – a napokban azt mondta: teljesen új megközelítésre van szükség a hazai családpolitika tekintetében, támogatni kell a családokat, főleg a gyermekeseket, különben a nemzet gyarapodása veszélybe kerül, és húsz év múlva már, Szebenben például, nem is lesz szükség új bölcsödék, óvodák építésére, hiszen nem lesz gyermek, aki igénybe venné őket. Másképp kell a családok felé fordulni, ha azt akarjuk, hogy száz év múlva is legyen Románia. Amelyben, tesszük mi hozzá, köztudott, a zsidóság már csak nyomokban található, a németség kiveszőben, a magyarság egyre kisebb létszámú, és egészében fogy a román nemzeti állam lakossága is. Az ország azonban nem fog megszűnni, legfeljebb nem a fentebb felsoroltak, hanem mások lakják majd. De hát száz év hosszú idő, ki gondolna manapság rá? Karrier- vagy megélhetési politikusok aligha. Ahhoz államférfiak kellenének.