„Esti kérdés”

Tizennyolc éves korom óta folyamatosan felteszem a kérdést magamnak, olykor másoknak is: vannak-e csodák?

Történhet valami a természet törvényei ellenére?

Máskor, miérteketfogalmazok meg.

Több mint tanácstalanságaz, ami ilyenkor rám telepszik.

Az ünnepek üzenete szaporítja a hogyan és miért lehetséges szavakkal kezdődődő kérdéseimet.

Pünkösd vasárnapján, késő délután, inkább este, a film befejeződése után kiültem a balkonunkra. Lodovico Gasparini, Lourdes – Szent Bernadett legendája a TV-ben közvetített filmdráma címe. A szentté avatott, egyszerű pásztorleány, Bernadett Soubirous története nyomán kerestem a választ – ezúttal is eredménytelenül –, születhetnek-e csodák?

Tudni vágyásomat végül kordába fogtam. Magamban hálálkodtam feleségemnek, amiért balkonunk kopottságát színes virágokkal ügyesen elfedte. Most már „csak” azt kérdeztem, miért olyan színesek, miért változatosak a virágok? Egyáltalán, miért nyílnak, ha úgy is elhervadnak, leszáradnak?

„miért nő a fű, hogyha majd leszárad?

miért szárad le, hogyha újra nő?”

Honnan reméljek választ? A tudománytól? Hitemből?

A költő eloszlathatja tanácstalanságomat?

Olvasom – nyílván sokan kétségbe vonják ezt – a hívő emberek, többet mosolyognak, elégedettebbek, boldogabbak, tovább is élnek.

Ezek szerint ártalmas a sok hogyan és okoskodó miért?

Kérdésfeltevés nélkül nincs tudás, nincs tudományosság!

Lennének olyan kérdések, amelyekre nincs válasz?

Akkor, ezeket a kérdéseket, talán nem is kellene feltenni.