Euróbaromság

Méltatlannak, diszkriminatívnak és cinikusnak tartja Vincze Lóránt EP-képviselő, FUEN (Európai nemzetiségek föderatív uniója) elnök, hogy az Európai Bizottság (EB) igent mond az állatok jogaira, de megtagadja a jogalkotást az őshonos nemzeti kisebbségek ügyében.

Az EB ugyanis szerdán bejelentette, hogy 2023-ig jogszabályt javasol a tenyészállatok ketrecben tartásának fokozatos megszüntetéséről, majd betiltásáról. Az End the Cage Age című kezdeményezés, amelynek aláírásgyűjtése 2018 szeptemberében kezdődött, a hatodik sikeres polgári kezdeményezés, de csak az első, mely nyomán az EB jogalkotást indít.

Ellenben a Minority SafePack ügyében az Európai Bizottság nem indított jogalkotást az 50-60 milliósra tehető őshonos nemzeti kisebbségek védelmében. Januárban azzal utasította el a jogalkotást, hogy a kisebbségi kérdés szabályozása tagországi hatáskörbe tartozik. Holott ez esetben is összegyűjtöttek több mint egymillió aláírást az EU szinte valamennyi tagországából.

Kétségtelen, sokkal könnyebb a barmok tartását szabályozni, mint EU-s szintű kisebbségvédelmi szabályrendszert kidolgozni, hiszen előbbi esetben komolyabb politikai vitákra, társadalmi feszültségekre vagy tagállamok szembefordulására nemigen kell számítani. A Minority SafePack lényegében kivonná a kisebbségpolitikát a tagországok hatásköréből és áthelyezné EU-s szintre, a nemzetiségi kérdés pedig továbbra is „forró gesztenye” Brüsszel számára, óriási megosztó és konfliktusteremtő potenciálja révén. A huszadik századi szörnyűségek után Európa jóformán nem tud mit kezdeni a nemzeti kérdéssel, tudomást sem vesz róla, vagy próbálja kikerülni, mintsem megoldást keresne. Csak akkor foglalkozott a témával, amikor az egyszerűen elkerülhetetlenné vált, a koppenhágai kritériumokat – melyek előírják, hogy ott, ahol egy adott kisebbség aránya helyileg meghaladja a 20%-ot, az adott kisebbség nyelve hivatalossá válik helyi szinten – a kilencvenes évek véres boszniai háború idején fogadták el. A nemzeti kérdés annyira kényes téma marad, hogy Brüsszelben inkább kezüket mossák, nehogy felkavarják az állóvizeket.

Az EB döntése azonban a pragmatikus kivitelezhetőségi szempontokon túli üzenetet is hordoz. És éppen ez, ami elkeserítő. Brüsszel szerint bizonyára áthidalhatatlan „lelki traumát” okoz a tyúkoknak, libáknak és kacsáknak, ha ketrecben kell tojásaikat lerakniuk. Ilyen „kirívóan fontos” kérdésre az EB-nek feltétlenül megoldást kell találnia. Végül is Németországban nemrég olyan szabályt fogadtak el, miszerint hatnaposnál idősebb tojást nem szabad elpusztítani, mert a csirkeembrió már érzi a fájdalmat. Az emberi magzat elvetélése viszont szabad, sőt, a múlt héten elfogadott EP-jelentés szerint vitathatatlan emberi jognak kell tekinteni!

Brüsszelben teljesen elvesztették a józan eszüket. Mi az, ami valóban fontos, ami uniós szintű lépést indokol? „A bizottság két döntését egymás mellé helyezve minden jó szándékú ember számára adott a következtetés: a bizottság igent mond az állatok jogaira, és nemet a kisebbségi jogokra.”, jegyezte meg csalódottan Vincze Lóránt. Roppant finoman fogalmazott, sokkal velősebb jelzők is passzolnának.