Felkaptam a vizet

Minap felkaptam a vizet, és idehaza hangosan is kifakadtam, amikor meghallottam, hogy az egyik szolgáltató cégnél ismét emelkedett a külföldi telefonhasználati díj. Az utóbbi hónapokban mintha általános divat lenne az állandó áremelés. Minden árunemnél és minden tevékenységi területen. Megértem, hogy mostanság emelkedett azoknak a gyümölcsöknek a piaci ára, amelyek virágait részlegesen vagy teljes egészében elpusztította az idei megkésett tavaszi fagy. Így a fagykár miatt kicsi az eper-, a cseresznye- vagy meggytermés, a termelőknek az emelt árakkal valahogyan be kell hozniuk a költségeiket, vagy legalábbis mérsékelniük kell a veszteségeket. (Valószínű, hogy a később beérő gyümölcsökkel is ez lesz a helyzet.) De olyan szolgáltatásokért, amelyeknél semmiféle pluszköltség nem adódik, még a szolgáltatások minőségén sem javítanak, ugyan miért kell emelni a díjakat? 

Hogy a nyugati országokban folyamatosan növekednek az árak, az az energiaköltségek utóbbi évekbeli (ne firtassuk, személy szerint kiknek a hibájából!) emelkedésével magyarázható. Az Európai Unió tagállamainak lakosságfa most fizeti meg vezetőinek a hozzá nem értését vagy más irányú elkötelezettségét. A viszonylag olcsó orosz energiaforrások helyett most a sokszorosan többe kerülő amerikai cseppfolyósított gázt, avagy a kerülő úton, közvetítők révén borsos áron megvásárolt orosz földgázt és kőolajat fizetik. Ennek következtében Németország autóipara megroggyant, nagy múltú, patinás vállalatok zárják be gyáraikat, vagy csökkentik a termelést éppen a hatalmas energiaárak miatt. Az idei év végére a gazdasági szakemberek ott a munkanélküliségi ráta jelentős emelkedésére számítanak. És avval párhuzamosan némi életminőség zuhanásra is. (Vajon meddig bírják mindezt a németek birkatürelemmel, minden reakció nélkül?) 

Tudjuk, nem rózsás a román gazdaság helyzete (sőt!), de a jelenlegi stádium nem indokolja a folyamatosan növekvő kiskereskedelmi és szolgáltatási árakat. Különösen akkor, amikor pénzügyminiszterünk már januárban bejelentette, hogy az ország (indokolatlanul nagy) eladósodása miatt befagyasztják a fizetéseket az állami szektorban, valamint a nyugdíjakat is. Akkor miért emelkednek az árak? Egyik ismerősöm, mikor meglátta a szolgáltatója falára kifüggesztett áremelését, megkérdezte a hölgytől: a nyugdíjamat is olyan mértékben fogják emelni a következő hónaptól? Ha nem, akkor legközelebb ne számítson rám. 

A szépítkezési szolgáltatások árának emelkedése még hagyján, azt vagy igénybe veszem, vagy nem. De emelkedtek az alapvető élelmiszerek árai is. Van olyan kenyérféleség, amelynek egyharmaddal emelték az árát néhány hónap alatt. Pedig ugyanabból a tavalyi lisztből sütik, mint fél évvel ezelőtt. 

Sógorom mindennapi piacjáró, évekre visszamenőleg észben tartja az árak alakulását. Olyan kirívó esetet is említ, hogy a valamikor 1 lejes marha velős csontnak most húszszoros a kilónkénti ára. Igaz, az különlegesség, nem tartozik mindennapi étrendünkhöz. De a liszt, cukor, olaj, húsféleség igen. Nem kellene közbeavatkoznia az államnak? A kisnyugdíjasok, kisjövedelműek segítésére.     

Ezt várnánk a most beiktatott kormánytól!