Felnőttmesék

Sokan tán már nem is emlékeznek a szíriai üzletemberre, Omar Hayssamra, aki a kétezres évek elején legendásan sötét ügyleteket bonyolított le Romániában; mint utólag kiderült, sok piszkos ügyben benne volt a keze, s amikor égni kezdett a lába alatt a talaj, rejtélyes körülmények között megszökött az országból.

Pénteken az államelnöki hivatal bejelentette az önmagában is szenzációs hírt: visszahozták Romániába, hogy a rá kiszabott büntetéseket – a legsúlyosabbat, 20 évet, terrorizmusért, román újságírók elrablásáért kapta – leülje.

Csakhogy ezzel az ügynek nincs vége, sőt, az igazi kérdések most következnek.

Az államelnöki nyilatkozat teljes homályban hagyta a történteket – hogy ki, honnan, hogyan hozta vissza az üzletembert, pedig nagyon firtatták az újságírók. A válasz mindig az volt, hogy „se nem cáfolom, se meg nem erősítem”, egyetlen kivétellel, amikor az államfő azt mondta: nem adhat információkat, mert az üzletember visszahozását jóváhagyás nélkül követték el egy idegen ország területén.

Hogy a román hatóságok nem hagyták jóvá vagy az idegen ország? Melyik lenne a rosszabb?

A miniszterelnök szerint ő hónapok óta tudott a dolgokról, az előkészületekről, Hayssam visszahozása a román törvények betartásával történt. Ha a két főméltóság igazat mond – kit lepne meg ellenkezője? –, akkor két román titkosszolgálat és három minisztérium közreműködésével a szíriai üzletembert engedély nélkül hozták ki a meg nem nevezett országból, ami diplomáciai bonyodalmakhoz és botrányhoz vezethet, még ha polgárháborús Szíriáról van is szó. Ha pedig Hayssam elkezd beszélni egykori viselt dolgairól és kapcsolatairól, az néhány jelenlegi vagy volt politikust biztosan igen kellemetlenül érintené. Ki tudja, hol állna meg az eldobott kő?

Az azonban már most újbóli bebizonyosodott, hogy az államelnökség és a miniszterelnökség, vezetőjükkel az élen, jószerével köszönőviszonyban sincs egymással, pedig legalább ilyenkor, egy kényes ügy közönség elé tálalásakor jól fogna egy kis összehangolás. Most ugyanis az az erős benyomásunk, hogy mesékkel etetnek bennünket; ki hiszi el, például, hogy ha minden a kormány jóváhagyásával történt, első embere nem tudja, hogy az idegen ország hatóságai engedélyezték-e Hayssam kihozatalát?