Gondolkodom, tehát vagyok

Ez a mondás Descartes filozófiájának kiindulópontja. Először a latin változatával találkoztam: Cogito, ergo sum. Le kellett fordítanom. Később kerültem olyan környezetbe, amelyben betűelhagyással a pornográfia határát súroló változatát használták.

Hányszor hallottam odahaza, az iskolában:

– Gondolkozzál egy kicsit te is, fiacskám!

Néztem Rodin Gondolkodóját. A szoborról készült fényképet.

Vörösmarty Gondolatok a könyvtárban verse, minden jó szándékunk ellenére „férfimunkát” jelentő próbatétel volt számomra.

József Attila verssora „gondoljátok meg, proletárok” már világosabbnak, érthetőbbnek tűnt. Később már nem igen örültek annak, ha a proletárok meggondoltak valamit.

Félre a komorságot, a komolyságot is.

„Cipőt, a cipő boltban.” A kabaré tréfák alfája és ómegája lett ez a reklámszöveg. Mosolyogtunk, gondolkodás nélkül nyilvánvaló volt, hová, milyen boltba térjünk be, ha cipőt akarunk vásárolni. Igaz, egy kicsit hülyének néztek, a cipőboltban nem is nagyon lehetett lábbelit kapni, de a plakáton jól szórakozhattunk.

Napjainkban, az újratermelődött kapitalizmus színes reklámvilágában sem kell gondolkodni. Csak hinni kell abban, ami vagy igaz, vagy nem. És figyelni az „akciókat”. De ekkor már gondolkodni kell. Kérdés, érdemes megvásárolni azt az árut, ami 99,99 RON-ba kerül?

Mert kerek 100 RON-t, már kár lenne érte kidobni az ablakon. Azon viszont ne gondolkozzanak, hogy ismét hülyének nézték a kedves vevőt.