Gyeplő

Mire számíthatunk mindazok után, ami az elmúlt napokban Bukarestben történt? – teszi fel a kérdést (önmagának és másoknak egyaránt) még az a hétköznapi polgár is, aki unja, vagy éppen már utálja a politikát, hisz annyira megcsömörlött tőle.

Mégpedig azért, mert rájött: két világban élünk: egyikben a politikusok és a felső tízezer, a másikban pedig mi, s a kettő közé berlini falat építettek.

Jó, jó, mondja, értem én, hogy az új hatalmi szövetség gyorsan leváltotta a képviselőház elnökét, az egykori szépségkirálynőt, nem kár érte, hisz mindenki tudja, láthatta is, hogy a szavazatokat olyan aritmetika szerint számolta a törvényhozásban, amelyben 2X2 akár tízzel is egyenlő lehet, ha az eredményt a Cotroceni palota urának kell bemutatni.

Jó, jó, értjük azt is, hogy a szenátus elnökét is le kellett gyorsan cserélnie, hiszen az az elnöki párt új főnöke, aki ugyancsak részrehajló, s különben is, a parlamenti többség döntött eddig is mindig abban, hogy ki legyen a vezetője.

Azt is megértettük, hogy az ombudsman, a nép ügyvédjének tisztségét is vissza kellett vonni a régi hatalom kiszolgálójától, hisz sokat kellemetlenkedhet még a választásokig, akár kormányhatározatokat is megóvhat.

Ami pedig a bizonyos alkotmánybírák kicserélésének szándékát illeti, azt is megérti a polgár, akinek gyanús, hogy a pártaritmetika alapján kinevezett taláros testület tagjainak miért van nagyobb hatalma, mint a parlamentnek vagy államelnöknek, olyan hatalma is, hogy amikor a különleges nyugdíjak újraszámolásáról döntött, azt is eldönthette, hogy e rendelkezés a bírákra nem vonatkozik.

Az államelnök tisztségéből való felfüggesztésére tett lépések is elfogadhatóak a lakosság túlnyomó többsége számára, melynek elege van a Băsescu-korszakból.

Hogy mindezekben a lépésekben voltak siettetettek, erőszakosak, a törvények szélét súrolók is, az kétségtelen.

Nem olyan bonyolult dolgok ezek, ahogy látszanak, az itt a nagy kérdés, hogy mi lesz azután, miután a kormányon lévő szocialista-liberális szövetség teljes hatalomhoz jut?

Tud-e majd élni vele? Az ország, vagy, ahogy elődei tették, saját klientúrája érdekében használja-e majd fel a hatalmi gyeplőt?