Gyűjtsünk Dragnea úrnak!

Kiszállt az erő a lábamból – szerencsére éppen ültem –, amikor valamelyik tévéadón azt hallottam vasárnap este, magától az érintettől, a Szociáldemokrata Párt és a Román Parlament alsóházának elnökétől, hogy képtelen hozzáférni a Korrupcióellenes Ügyészségen (DNA) nevére összeállított dossziéhoz, hogy tanulmányozhassa, s felkészülhessen a védekezésre.

Első gondolatom az volt: nagyszerű, hogy mai demokráciánkban a perbe fogottak is hozzáférhetnek vádiratukhoz. Hogy azokat (legalábbis jobb emberek esetében) általában nem személyesen, hanem a jogi bikkfanyelvhez és a törvényekhez remélhetőleg értő ügyvédeik tanulmányozzák át, nyilván a kákán is csomót keresve, más kérdés.

Ami viszont a „közolvasó”, avagy „köztévénéző” (lehet, hogy ez utóbbi fogalmat magam találtam ki?) figyelmét azonnal felkelti, az az, hogy Románia jelenlegi egyik legmarkánsabb politikusának, elmondása szerint, nincs módja kifizetni a perirat nyomtatott változatát, ami kb. egymilliárd lejbe kerülne. Hogy miért nem lehet digitálisan, CD-n, stickszen (vagy hogy hívják) küldeni el neki, fogalma(m) nincs.

Elhűltem, amíg átfutott (talán nem túl fejlett) agyamon, hogy a nyilatkozó régi, pár évig fungáló, a „Nagy Összeomlás” éveiben érvényes  pénzben beszél – hogy mi a búbánatnak, sok más közemberrel, politikussal együtt, nem tudom felfogni –, s hogy tkp. százezer (fölötti) mai lejről van szó. Szerintem ez borzalmasan nagy, magamból kiindulva sok-sok évi jövedelmemet teszi ki. De a jelek szerint a neves politikusnak is elképesztő, akinek, elmondása szerint, szerény, a román parlament alsóházának elnöki fizetéséből (illetve, kijelentése szerint csak kétharmadnyi?, nem tudom, miért) kell megélnie, merthogy más jövedelme nincs.

Csak a történelmi hűséghez való ragaszkodás kedvéért: az összeg, amit kapott tavaly ősszel, több volt 16 ezer lejnél – bruttóban vagy nettóban, nem tudni. 

A lényeg: ha nettó (tehát a kézbe kapott) összegről lenne szó, akkor is jó fél évig kellene a szegény perbefogottnak a napi, megélhetéshez feltétlenül szükséges olcsó kiflinél is kevesebbet megvonnia a szájától, hogy dossziéjának nyomtatott változatához hozzáférhessen. S mire hozzáférne, már javában zajlana, sőt lefutna a per, anélkül, hogy védekezni tudna.

Kérdem én: hol itt az igazság?

De hol az igazság mostanában?

Mindezek – meg a még fel sem sorakoztatott argumentumok – fényében arra buzdítom a Kedves Olvasót, hogy rendezzünk gyűjtést Liviu Dragnea, a nagyérdemű, sajnálatos módon mindenféle ostoba vádak alapján perbe fogott pártvezér javára.

Az összeg (mondjuk így, „új időszámítás” szerinti tíz, esetleg csak egy lej/per koponya adakozással számolva) seperc alatt összejönne, ha lennének támogatói.  

Magam, ha az akció beindul, száz lejt szánnék szeretett vezérünk támogatására. S ha hozzám hasonlóan ezer akadna széles ez országban, egy-kettőre megoldanánk a dolgot.

Jó, tudom: Brâncuşi szobrának megvásárlása, nemrégiben, kudarcba fulladt.

De most egy élő személyről van szó. Egy kiváló politikusról. Talán a nemzet legújabb nagy fiáról.

Itt az idő, román nemzet, annak is PSD-szimpatizánsa, megmutatni, hogy a nagy többséggel megválasztott vezéred iránt teljes mellszélességgel kiállsz!