Háború és béke a Szentföldön

Kövek dobálásával kezdődött Jeruzsálem keleti részein, mára viszont már több mint ötezer rakétát lőttek ki egymásra a szembenállók – valahogy így alakult a legújabb izraeli–palesztin konfliktus az utóbbi hetekben.

Palesztin fiatalok ortodox zsidókat vertek meg, amit felvettek mobiltelefonjaikkal, és feltették az internetes közösségi médiára. Közben Jeruzsálem keleti negyedeiben kilakoltatási bírósági eljárás folyik palesztin családok ellen. Ráadásul akkor, amikor a muzulmánok a ramadán végét ünneplik – jellemzően túlfűtött érzelmi állapotban a zsidók pedig Jeruzsálem napját ünneplik, vagyis annak az évfordulóját, hogy 1967-ben Izrael megszerezte a vallási szent helyeket tartalmazó Kelet-Jeruzsálemet. Habnak a tortán az izraeli és palesztin belpolitikai helyzet is roppant ingatag, világpolitikai szinten pedig jelentős feszültségek és átrendeződések folynak.

Első látásra úgy tűnik, hogy a mostani – évtizedek óta immár sokadik – konfliktus is úgy indult el, hogy a másik fél visszaütött. De csak első látásra. Az izraeli kormány és a gázai övezetet irányító Hamasz is valóban rakétákat lő a másikra, a kettő közötti különbség mégis jelentős.

Izrael katonai objektumokat céloz, az iszlamista terrorszervezetnek tekintett Hamasz vezetőit, fegyverraktárait és infrastruktúráját szándékszik hatástalanítani. Előre értesítik ellenségüket a célpontokról, hogy legyen idejük a civil lakosság kimenekítésére. A Hamasz ugyanis sűrűn lakott helyekre telepítette fegyvereit, a palesztin civil lakosságot amolyan élőpajzsként használja fel. Emiatt a civil áldozatok elkerülhetetlenek, bármennyire is kímélné Izrael a palesztin civil lakosságot. A Hamasz viszont találomra lövi ki rakétáit Izrael irányába, abból a célból, hogy minél több emberi áldozatot szedjen. Az izraeli rakétavédelmi rendszer (Vaskupola) megsemmisíti ugyan a Hamasz rakétáinak kb. 90%-t, és ezzel jelentősen csökkenti a civil áldozatok számát, az összest azonban képtelen hatástalanítani. Vagyis Izrael fegyverrel védelmezi saját lakosságát, miközben a Hamasz saját lakosságával védelmezi fegyvereit!

A Hamasz belföldi és külföldi politikai tőkét akar kovácsolni a fegyveres konfliktus fokozásával. Mahmud Abbas, a mandátumának tizenegyedik évében lévő palesztin elnök ismét elhalasztotta az idénre tervezett választásokat, mivel saját pártja, a Ciszjordániát uraló, mérsékelt, világi beállítottságú Fatah roppant népszerűtlen a Gáza övezetet irányító, szélsőséges iszlamista Hamasz mellett. Utóbbi úgy számíthat, ha már megfosztották az urnáknál való győzelemtől, megmutatja, hogy mégis ő az egyetlen, amely fegyveresen harcol Jeruzsálemért és Palesztináért. Sőt, a palesztin ügyet ismét az arab világ és a nemzetközi politika reflektorfényébe viszi, ahonnan a szíriai, líbiai és jemeni polgárháborúk és főleg a Szaúd-Arábia és Irán közötti geopolitikai játszma háttérbe szorították.

Izrael esetében korántsem világos, hogy ki lehet a politikai nyertes. Elvileg a Hamasz támadásaira adott kemény válasz Netanyahu kormányfőnek kedvezhet a két éve tartó belpolitikai patthelyzetben, de ez korántsem biztos, hiszen védelmi miniszterként, kihívója – és koalíciós kényszerpartnere – Ganz is ugyanúgy reflektorfénybe kerül. Az izraeli társadalom díjazza a terrorizmus elleni kemény fellépést, de kiszámíthatatlan, hogy annak babérjait ki aratja le.

Bárki is jutna előnybe belpolitikai téren, Izrael viszont nyertes lehet nemzetközi szinten, főleg azáltal, hogy a konfliktus lépésre kényszeríti az USA-t. Az erősen Izrael párti Trumppal ellentétben Biden elnök ugyanis semmilyen politikát sem fogalmazott meg a Szentfölddel kapcsolatosan, még nagykövetet sem nevezett ki, sőt, még azt sem szögezte le, hogy Jeruzsálemben hagyja az amerikai nagykövetséget, vagy esetleg visszaköltözteti Tel-Avivba. A mostani konfliktussal Washington kénytelen lesz állást foglalni és konkrét politikát kidolgozni.