Halálozás

Miközben a koronavírus halálozási adatait láthatjuk mindenhol, nézzük, háttérinformációként, hány ember hal meg évente a világon.

A legfontosabb statisztikai adat, amiből kiindulunk: a világon évente jelenleg nagyjából 57 millió (naponta kb. 160-170 ezer) ember hal meg.

Ennél 80 millióval több, azaz 137 millió születik, vagyis óriási a népességnövekedés, köszönhetően Afrika középső területeinek és néhány ázsiai országnak.

Európában más a helyzet: sok országban stagnál, sokban csökken a népesség, így értelemszerűen sokkal nagyobb a halálozási arány a népesség egészéhez viszonyítva.

Világszinten maradva: az 57 millió halálesetnek kicsit kevesebb mint fele, 48,65 százalék 70 év feletti – alapvetően mégiscsak leginkább idős korban halnak meg az emberek. Az már nagy előrelépés 30 év alatt, hogy 1990-ben még 33,46 százalék, az elhunytak egyharmada volt 70 feletti.

Az ember születik, él és meghal, ez ősi szabály és törvény. Hogy mikor, hány évesen, az más, a kor kérdése.

Évszázadokkal ezelőtt, általában, évtizedekkel hamarabb hunytak el az emberek a mai kor emberéhez képest. Háborúkban, sokan az akkoriban gyógyíthatatlan (egyesek ma már banálisnak számító) betegségekben, éhínségben, egészségügyi szabályok nem ismeretének hiányából és nyilván be nem tartásából megnyilvánuló kórokban.

Igaz, sokkal többen voltak a maiakhoz képest (arányban) a megszületettek, akiknek többsége azonban nem érte meg a felnőtt, sőt a serdülő kort sem.

Manapság a koronavírus régi meg új változata söpör végig a világon.

A statisztikai adatok összevetésével érdekes következtetéseket vonhatnánk le.

Mint fentebb olvashatták: a világon évente kb. 57 millió ember hal meg, mindentől függetlenül.

A COVID–19 kb. egyéves dühöngése óta (az első jelzés a kínai Wuhanban 2019. december utolsó napjából származott) a halálos áldozatok száma legfeljebb kétmillió (a hozzáférhető, pár napos adatok szerint ennél kisebb). A világ természetes, évről évre ismétlődő halálozási rátája szempontjából mondhatni elhanyagolható.

De mégsem, mert a járvány tönkrevágta a világ gazdaságát, turizmusát, egész normális életét. S ha nem léptettek volna életbe rengeteg megszorító, a gazdasági-társadalmi életet erősen korlátozó, a lakosság többségének – de legalábbis jelentős részének – nem tetsző intézkedést (némelyek esetében túlozva is), ki tudja, hány halottnál tartanánk.

Az oltások megkezdésével, remélhetőleg, kicsit világszerte közelebb kerültünk a járvány felszámolásához, a normális élethez való visszatéréshez.

Kivárunk még egy fél-, vagy egész évet. Aztán meglátjuk.