Időnyerés-keresés

Nesze semmi, fogd meg jól, ezzel a mondással jellemezhetjük a legtalálóbban államfőnk nagy dobbal bejelentett és nagy érdeklődéssel várt „intervencióját”.

Tizenhárom napi szokatlan hallgatás után nem ezt vártuk.

Hiszen az ország tizenhárom napja forr, a nagy hideg ellenére tömegek tüntetnek az utcán Bukarestben és 60 városban, s olyan jelszavakat skandálnak, amelyekre felelni kellett volna.

Hiszen hallhatta Băsescu elnök is, mit gondol a nép.

Amiből csak annyit fogott fel, hogy a lakosság EGY RÉSZE, elvesztette a bizalmát benne, s ezt most vissza kell állítania.

Mit tesz hát?

Az időnyerés-keresés taktikájához nyúlt.

Bár hajóskapitányunk közismerten kiszámíthatatlan, senki sem várt arra, hogy hallgatása után, s azután, hogy az Alkotmánybíróság (részben) törvénytelennek nyilvánította a kormány felelősségvállalással elfogadott választási törvényét, amely összevonta volna az általános és a helyhatósági választásokat – utóbbiak elhalasztásával –, s miután az ellenzék rendkívüli ülésszakon követelte az utcával együtt lemondását, a kormány menesztését, előrehozott választások kiírását, azt mondja, hogy jó úton haladunk, ezt kell folytatni, tudja, hogy mi a további teendő.

Hogy diktátor lenne? Ugyan, azt teszi, amit megválasztásakor ígért: az államot modernizálja, amit a csúnya pártok – különbség nélkül, a kormánypártokat is beleértve – akadályoznak.

Hogy nyomást gyakorol a kormányra? Ugyan, kérdezzék meg az RMDSZ-t, beavatkozott-e munkájába.

Hogy dossziékat gyárt? Badarság, mutassanak egyetlen ügyészt, akinek erre parancsot adott, egyetlen bírát, akit befolyásolni próbált volna.

Fejmosást kaptak viszont a pártok, hiszen nem tudtak hitelessé válni, megújulni.

Megmosta Băsescu elnök a civil társadalom fejét is: szerinte a MINŐSÉGI civil társadalom eddig hallgatott, s emiatt van az, hogy a nem minőségi hallatja ezekben a napokban a szavát.

Megordult-e a fejében az elmúlt napokban, hogy lemondjon? – kérdezte államfőnktől egy újságíró.

Egy hajóskapitány válságos időszakban nem hagyhatja el hajóját, hallhattuk a választ, e tekintetben nem is vártunk másra.

Abban viszont még a délutáni órákig is reménykedtünk, hogy a Cotroceni palota ura az elmúlt tizenhárom napon meghallotta a nép szavát, s legalább a 24. órában megpróbálja még menteni a menthetőt.

A következő napokban azért még várhatunk meglepetésekre.