Időváltás

A nép nevébenhallatán mi, magyarok, Petőfi ma is aktuális versére gondolunk.

A politikusok közül sokan, függetlenül attól, hogy pillanatnyilag hatalmon vannak-e, vagy most küzdenek a hatalom meg-, esetleg visszaszerzéséért, azt hiszik, hogy csak ők hivatottak a nép nevében beszélni, visszaélnek nép szavunkkal.

Mint ahogy más szavainkkal is.

Szocialistáknak nevezik magukat olyan korrupt milliárdosok, akiknek semmi közük sincs a szocialista gondolkodásmódhoz, a szegény tömegekhez, demokratáknak olyanok, akik tulajdonképpen kisebb vagy nagyobb diktátorok, liberálisnak, akik távol állnak a szabadelvűségtől, nemzetinek, akik idegengyűlölők, és így tovább, és így tovább.

Ezért van az, hogy választott képviselőink és vezetőink közül sokan gyakrabban váltanak pártot, mint inget, választási ciklustól választási ciklusig kilincselnek akár az addig számukra gyűlölt pártok kapuján is, abban reménykedve, hogy felkerülnek valamely választási listára, vagy ha nem, a választások után jól fizető funkciót kapnak.

Egyedüli pártszerűen működő politikai alakulat, amely nem termelt eddig vándormadarakat, az RMDSZ volt, félő azonban, hogy az új romániai magyar pártok megjelenésével ezt is el kell felednünk.

Talán még azt is, hogy hosszú éveken át az erdélyi magyarság is kormánytényező, vagy kormányt támogató tényező lehetett Romániában, a parlament megbecsült tagja, hisz a legújabb közvélemény-kutatások már csak 4, vagy legfeljebb öt százalékra becsülik az RMDSZ-re leadandó voksok számát, s ha pártjaink rövid időn belül nem tudnak bölcs kompromisszumra jutni egymás között, parlamenti képviselet nélkül maradhatunk.

Az idő sürget, hetek sincsenek már az okos erdélyi magyar– erdélyi magyar párbeszéd halogatására, hisz nyakunkon vannak a választások.

A többségi nemzet pártjai felkészültebbek.

A szocialisták a liberálisokkal és konzervatívokkal alakítottak szövetséget, a talajt vesztett liberális demokraták hatalmukat egy jól hangzó, úgynevezett népi mozgalom nevében próbálják megtartani, s oda jutottunk, hogy e két választási szövetség egyike sem kér a magyarokból.

Csak addig kellettünk, amíg dicsekedni lehetett velünk Brüsszelben, s míg részvételünk nélkül egyetlen többségi párt vagy pártszövetség sem tudott kormányozni.

Új idők jöttek. De észreveszik-e ezt politikusaink?