Igenis, mi, egyszerű polgárok is megértettük az államfő kedd esti üzenetét, ami a Cotroceni palotából nem nekünk szólt ugyan, hanem a kormánynak, a pártoknak és a sajtónak, de úgy, hogy mi is értsünk belőle.
Legalább annyit, hogy az ország első számú vezetője hallani sem akar a fizetések és nyugdíjak emeléséről, illetve arról, hogy az elkövetkező hónapokban, vagy legkésőbb január elsejétől legalább pár százalékot visszaadjanak megcsonkított járandóságunkból.
Amit pedig nemcsak akkor ígértek meg, amikor a világkrízisre hivatkozva vágtak, hanem az elmúlt napokban is, mégpedig a legilletékesebb helyen, a Victoria palotában, s maga a kormányfő beszélt emelésekről.
Ismét bebizonyosodott, hogy a mai hatalom balkeze nem tudja, mit csinál a jobb, illetve Boc miniszterelnök úr csak azt csinálhatja, és csak azt mondhatja, amit ura és parancsolója megenged neki.
Meg is kapta a magáét: az államfő osztályfőnöki hangú figyelmeztetése a populizmus elhagyásáról elsősorban a kormányfőnek és a fő kormánypártnak szólt, ami persze, lehet színházi játék is.
Hisz akár Tăriceanu úrnak, a korábbi miniszterelnöknek is igazat adhatunk, aki szerint színészkedésről van szó tulajdonképpen, a Cotroceni palotában már eldöntötték, hogy jövőre, a két választás előtt mikorra időzítsenek fizetés- és nyugdíjemeléseket, hogy e mézesmadzagot be is kapják a választók. Mert akkor majd azt mondhatják: drága népünk, a kormány bölcs intézkedései és megszorító rendelkezései meghozták a kívánt eredményt, szavazzatok a mostani hatalomra, amely megóvta az országot a nagyobb megrázkódtatásoktól, hisz láthatjátok, most már fizetéseket és nyugdíjakat is tudunk emelni.
Valamit azonban nem értünk.
Azt, nevezetesen, hogy államfőnk kedden este miért nem azt mondta: drága népem, köszönöm neked, hogy kibírtad a megszorításokat, hisz neked, nem a kormánynak köszönhető a nagyobb katasztrófa elkerülése.
Ami pedig az újabb fenyegető krízis esetleges megjelenését illeti, igazat adunk az államfőnek, aki udvariasan arra kért: ne essünk pánikba, ne keltsünk pánikot.
Igenis, elnök úr.
Miféle krízisről van szó?
Még a keserű vicc szerint sem gyűrűzhet be újabb válság Romániába.
Még 100, 200, vagy 500 évig legalább, hisz annyira vagyunk elmaradva Nyugattól.
Hozzászólások