Így is jó, úgy is rossz

Hosszú évekkel ezelőtt, a kilencvenes évek végén egy kis aradi cukrászdában beszélgettem régi barátommal, az akkor még miniszter Tokay Gyurival, és sokat nevetve felelevenítettük a múltat, a „tincsiben” (ifjúsági cukrászdában) eltöltött órákat, ahol „komoly” dolgokról akkor csak suttogva lehetett beszélgetni. Aztán visszaléptünk a jelenbe, és én parlamenti munkájáról kérdeztem. Gyuri sokat mesélt, dolgokat, melyek számomra, a „hazatérő” emigráns számára nagyon fontosak voltak. Egy mondata azóta is gyakran felötlik  bennem: „Tudod, bírálóink nem tudják elképzelni, milyen egy parlamentben felszólalni, ahol, mikor felállsz, úgy érzed száz és száz szem gyanakodva, és talán gyűlölettel néz rád. Borzasztó rossz érzés. Hidd el, ez még sokáig nehezen tűnik el, pedig el kellene tűnjön, másképpen kellene együtt éjünk.”

Évtizedek múltak el, a helyzet ténylegesen nem sokat változott, gyanakvás mindkét oldalon, együtt élünk századok óta, de a bizalom, egyetértés hiánycikk.

Amikor e sorokat írom szombat van, május 17., a holnapi sorsdöntő nap lesz Románia népének, és persze az ott élő magyar kisebbségnek. Az eseményeket mindenki ismeri, nem részletezem.

A kulcskérdés, hogy az új, holnap megválasztott román elnök, akinek hatalma nem lebecsülhető, milyen irányba tereli a román politikát.

Érdemes kiemelni, hogy az Európában többségben levő parlamenti rendszerek mellett Románia rendszere, bár nem tisztán prezidenciális, elnöki rendszer, mint pl. az Egyesült Államoké, de erősen dualisztikus, tehát félig parlamenti, félig elnöki rendszer. A végrehajtó hatalom is ennek alapján kettős, az elnök és a kormány kompetenciái (hatásköre) egyensúlyban vannak. Ez persze a románoknál nem mindig zökkenőmentes, mert ha az államelnök és miniszterelnök két különböző politikai irányzatot képvisel, már beáll a zűrzavar.

A jelenlegi elnökválasztásnak teljesen szokatlan előzménye volt az első nekifutás. Akkor, a favorit Călin Goeorgescutól megijedt szinte egész Európa, és egyszerűen elseperték. Ez a helyes kifejezés. Sokan tapsoltak, sokan csodálkoztak. Ha nálunk, pl. régebben egy Csurka Istvánt, ma egy Toroczkói Lászlót választanának elnöknek, hasonló tiltakozás indulna Brüsszelből.

Itt megállok egy ténymegállapításra, ami szomorú ugyan, de nem lehet nem tekintetbe venni. A mai Románia kb. 20 millió lakosából, valamivel több, mint egymillió a magyar nemzetiségű állampolgár. Ez az arány – a húszas évek elején – hasonló volt, de a magyarok száma, akkor még, kb 1,3 millió volt, a 23 millió román mellett. Az arány tehát változatlanul 6–7 % között mozog. A kor szerinti összetétel viszont azt mutatja, hogy felnőtt egy fiatal román nemzedék, az erdélyi magyarság pedig öregszik. Van ennek politikai jelentősége? Igen, mert a fiatal román nem ismeri a múltat, semmi köze Erdély történelméhez, őket a jövő érdekli, és mind erősebben lesznek nacionalisták. Az idősebb erdélyi magyar viszont még Trianonra emlékszik. Következtetés: a kisszámú magyar szavazó nem tudja kellően befolyásolni a mai román politika alakulását, marad a diplomáciai stratégia, az egyezkedésre való szándék előtérbe helyezése. Mint ellenzék, nem lépünk egy centit sem előre.

Az új nacionalista elnökjelölt, hasonlóan egyes nyugat-európai szomszéd államokhoz a nacionalista, Brüsszeltől eltérő politikát képzeli el a románoknál is, mert ebben látja a sikeresebb jövőt. 

Nem véletlen, hogy Simion Orbán Viktorhoz igyekezett közeledni, és így még azt is remélhette, hogy a romániai magyarok jóindulatát is elnyeri. Tévedett, az úzvölgyi temető szomorú, gyalázatos eseményeit a magyarság nem felejtette el.

***

Vasárnap éjfél után már tudtam, az új román elnök Bukarest polgármestere, Nicușor Dan liberális politikus lett. Az erdélyi magyarság, az RMDSZ fellélegzett, így ez jó, bár nem lesz könnyű a kormányalakítás, de valószínűleg a magyar párt ott lehet a parlamentben.

Reméljük a legjobbakat, elsősorban egy stabil, eredményes román politikát.