Illúzióosztás

Bár még mintegy tíz hónap maradt hátra az új helyhatósági választásokig, a parlamentiig pedig több mint egy év, az elmúlt napokban felgyorsult a (már rég megkezdődött, nem hivatalos) választási kampány.

Igaz, a négy évvel ezelőttihez képest kevesebb (hazug) ígéretre, mézesmadzagra és könyöradományra számíthat az egyszerű polgár, aki nem is olyan hiszékeny már, mint korábban, hisz leadott voksával, vagy akár távolmaradásával is már többször megégette a száját.

Ám mivel éhes, azt elhiszi, hogy ha nem is október elsejétől, de legalább jövő januártól kezdve visszakap valamit csökkentett fizetéséből vagy nyugdíjából, hisz ennek lehetőségéről, magas beosztású kormánypárti vezetők, miniszterek és a Nemzetközi Valutaalap euró-bürokratái is beszéltek.

Abban azonban (jogosan) kételkedik, hogy lesznek boltok, melyekben 25-30 százalékkal olcsóbban vásárolhatja meg legfontosabb mindennapi élelmiszereit, hisz vannak már keserű tapasztalatai a választások előtt létesített úgynevezett economátokkal.

Egyik honatyánk nemrég azt eszelte ki, hogy levelet küldött 80 000 potenciális választójához, amelyben azt ígérte, hogy akik válaszolnak kérdéseire, villanyvasalót, hajszárítót, gyümölcsprést, egyéb elektronikai cikkeket nyerhetnek tomboláján.

Külügyminiszterünk, ahelyett, hogy az EU legutolsó helyén megtűrt Románia diplomáciai tekintélyének legalább valamelyes növelésével törődne, belső pártügyekkel foglalkozik, azzal, hogy miként szerezhetne levelezés útján 1 millió szavazatot kormánypártjának külföldre kényszerült honfitársainktól.

Választási propagandává kezd válni a most felépült korszerű nemzeti futballstadion is, elvégre a szurkolók szavazataira is szükség lesz.

Akárcsak a hívőkére: nem véletlen, hogy most indult be teljes erővel az államegyház grandiózus katedrálisának építése, amelyhez a kormány 700 millió euróval járul hozzá e szűkös években, amikor iskolákat és kórházakat zár be, emberek ezreit bocsátja el költségvetési állásukból, s azt mondja, hogy csak kölcsönökből tudja a fizetéseket és nyugdíjakat biztosítani.

Ebben az új választási kampányban ígérgetés kevesebb lesz, mint az előző években, a két voksolás előtti hónapokban valami mégis fog csurranni és cseppenni a zsebekbe.

De hát az ősi dák föld türelmes emberei kevéssel is megelégszenek: elfogadják a választási mézesmadzagot és könyöradományt, legfeljebb káromkodnak majd egy kacskaringósat hozzá.

És eszükbe se fog jutni, hogy másról kellene szólniuk a négyévenkénti választásoknak.