Jelen Ház, Magyar ház

Sokat gondolkoztam Lehoczky Attila könyvbemutatója óta, hogy vajon mi is a szerepe egy úgynevezett ’Magyar háznak’, és azon is, hogy vajon miért érzik úgy egyesek, hogy Aradon ez hiánycikk. Van, amire találtam választ, és van, amire nem.

Ha azt kérdezik, van-e Aradnak ’Magyar háza’, a válaszom az, hogy van. Még akkor is, ha nem így, hanem Jelen Háznak hívják. Már tervezésekor (2000-ben) is egy közösségi tér kialakítása volt a legfőbb szempontja Böszörményi Zoltánnak. Nemcsak otthont szeretett volna nyújtani a Nyugati Jelen napilapnak, hanem egy olyan épületet képzelt el, amelyet az aradi magyarság szívesen keres fel, akár egy kávéért, akár kulturális események fogyasztásáért. Így született meg a ház nagyterme, színpaddal, hangosítással, világítással, az előadók számára öltözővel – amely a mai napig alkalmas színházi előadások fogadására. Példa erre – hogy messzebb ne menjek vissza az időben – a Budapesti Operettszínház idén szeptemberben itt bemutatott, és nagy sikernek örvendett gálaműsora. Nem mellesleg ez az előadás egyetlen banijába sem került a nézőknek. Persze az évek folyamán volt itt más színházi előadás is – itt hívta életre Böszörményi Zoltán az Aradi Magyar Színházat is 2002-ben (talán még emlékeznek az első előadásokra, és arra, hogy a menet közben alakuló csapat a megye magyarlakta falvaiba is elvitte azokat), és nem kis szerepet vállalt a társulat fenntartásában is. (Az Aradi Magyar Színházat létrehozó alapítványban olyan személyiségek vállaltak részt, mint Kányádi Sándor, Markó Béla, Tőkés László, valamint a néhai Csép Sándor, Cseh Tamás. Aztán a fokozatosan fellépő és erősödő nézeteltérések és ellentétek miatt egy évvel a létrejötte után a már működő társulattal megszakadt az Aradi Magyar Színház Alapítvány kapcsolata.) Azóta a Jelen Ház befogadóként nem egy előadásnak, kulturális eseménynek adott otthont, legyen az színházi produkció, néptánc- vagy népdalelőadás stb. Változatosságuk ellenére van egy invariábilis közös pontjuk ezeknek az előadásoknak: a fellépőknek a terem ingyenesen lett biztosítva. 

Az évek folyamán számtalan könyvbemutatónak (és nemcsak az Irodalmi Jelen Könyvek-sorozatban megjelenteknek) adott és ad otthont a Jelen Ház, szintén terembér fizetése nélkül. Ingyenesen szerveztek-szerveznek magyar érdekeltségű egyesületek közgyűléseket, különböző találkozókat, nyugdíjasklub-tevékenységet és még sorolhatnám (akár a nagyteremben, akár az erre kialakított konferenciateremben vagy éppen a kávézóban).

A Jelen Ház tehát egy igazi magyar közösségi központként működik megépítése óta. 

Ha azt kérdezik: maximálisan igénybe vette-veszi-e az aradi magyar közösség a Jelen Ház, illetve az annak tulajdonosa nyújtotta lehetőségeket? – a válaszom az, hogy nem. Miért nem? Leginkább a kicsinyességet tudnám megnevezni okként, az érdektelenséget és bizonyos szinten a butaságot. Azt a hozzáállást, amely egy ilyen maroknyi magyar közösségben is, mint az aradi nem az összetartást, hanem a széthúzást táplálja. Egyeseknek a képtelenségét annak a ténynek a megértésére és elfogadására, hogy Böszörményi Zoltán nem elvenni, hanem adni akart és akar az itteni magyar közösségnek. Tenni érte a Jelen Ház nyújtotta lehetőségekkel is, ugyanúgy ahogyan az évek folyamán segítő kézzel állt minden aradi magyar ügy mellé, legyen az a Szabadság-szobor kiszabadítása és felállítása, a Kölcsey Egyesület irattárának visszavásárlása, az anyanyelvű oktatás és a magyar kulturális rendezvények támogatása és még sokáig lehetne sorolni. Nem hagyhatom ki a Nyugati Jelent, amely már rég megszűnt volna, ha hónapról hónapra a bevételből kellett volna bérleti díjat, közköltséget (áram, víz, fűtés stb.), fogyóeszközöket (számítógép, nyomtató, fényképezőgép, papír stb.) fizetnie, vásárolnia, vagy ha Önöknek, kedves olvasók, a napilap valós előállítási árát kellett volna megfizetniük. 

Ha azt kérdezik: mi lesz a Jelen Ház sorsa az elkövetkezőkben? A válaszom az, hogy nem tudom. Működhet a továbbiakban is, hosszú évtizedekig magyar házként, amennyiben van rá igény, amennyiben az aradi magyarság szellemi és politikai vezetői igénylik ezt, és képesek megragadni és élni a lehetőséggel.

Ha azt kérdezik: szüksége van-e az aradi magyarságnak, más, esetleg valamilyen módon visszaszerezhető, pontosabban a magyar közösség szolgálatába állítható épületre, helyiségekre? Úgy gondolom, hogy minden olyan ingatlan, tér, amely akárcsak ideiglenesen is, hosszabb vagy rövidebb távon igénybe vehető, akár szociális, akár kulturális célokra, egy plusz nyereségnek számít a magyarság számára. 

Végezetül, szívből remélem, hogy a Jelen Ház még hosszú évekig Magyar ház marad, és betölti azt a szerepet, amelyet tulajdonosa, megálmodója lelkes lokálpatriótaként szánt neki: az a hely lesz, ahol az aradi magyarok jól érezhetik magukat, megélhetik és építhetik magyarságukat.