Kenyér

Lényegében befejeződött a kenyérgabona betakarítása – az idei termés jó volt, lesz bőven „élés”, ráadásul, ha igaz, szeptember elsejétől olcsóbb is, mint eddig. A kormány ugyanis eleget tesz egyik választási ígéretének, és 24 százalékról kilencre csökkenti a kenyér áfáját.

Örülhetnénk hát, ha nem társulna mindehhez olyasmi is, aminek kevésbé vagy egyáltalán nem örülhetünk.

Ha ugyanis kisebb az áruforgalmi adó, kisebb az abból származó állami bevétel is. Ha pedig kisebb, valahonnan pótolni kell, a költségvetés ugyanis a forró nyári napokban sem tágul ki, mint például a vasúti sín.

Mindennapi kenyerünk tehát, amiből naponta majdnem 25 dekával többet eszünk fejenként az átlag-európainál, valamivel kevesebbe fog kerülni – bár a kenyér árát nem a kormány, hanem a termelő és elárusító szabja meg –, ellenben drágulni fog a bor, a pálinka, az alkohol úgy általában. „Kivel ember ugyan él”, főleg ha honfitársunk; talán a cigaretta is (amely már így ötször többe kerül az előállítási áránál), de az ékszer, az arany biztosan. No meg többet kell fizetni a bérbe adott lakás, ingatlan jövedelme után is a tulajdonosnak, vélhetően tehát drágábban fogja kiadni a saját lakással nem rendelkező rászorulónak.

Azt mondja a kormány: enni – ha csak kenyeret is – muszáj, pálinkázni, sörözni, netán fülbevalót, karperecet viselni viszont nem, s ha valaki mégis, akkor fizesse meg a luxusadót.

A kenyér áfájának csökkentését azzal a nem titkolt reménnyel és szándékkal vezetik be, hogy ezáltal az adózás alól kibúvók számát mérsékeljék: a kevesebb adót, mondják, többen hajlandóak megfizetni, így a kenyér körüli jelenlegi, állítólag óriási mértékű adócsalást lényegesen csökkenteni lehetne, és sok kicsi sokra menne. Mások szerint, aki hozzászokott az adócsaláshoz, ami ugyan veszélyes, de jövedelmező üzlet, az jószántából ezután se fog felhagyni vele.

Az viszont (majdnem) borítékolható, hogy alaposan megugrik a mostaninál 25-40 százalékkal drágább, nagyobb áfájú alkohollal összefüggő adócsalás, ami manapság sem kicsi: bár ma se iszunk kevesebbet, mint 10-12 éve, az adózás alá eső alkoholosital-üvegek száma ma, mondja egy szakmabeli – állítását se igazolni, se cáfolni nem áll módunkban –, a harmada sincs az akkorinak.

Hát így állunk a kenyérrel, amiből, szerencsére, nem szorulunk importra.