Kihívások sorozata

Nicușor Dan tiszteletre méltó választási győzelmét megkönnyebbüléssel fogadták belföldön és külföldön egyaránt, Brüsszelben és Kijevben ugyanolyan örömmel, mint Bukarestben és a Székelyföldön. Az új elnökkel szembeni elvárások meglehetősen nagyok, holott a neheze csak most kezdődik, a kampány csak olyan ártatlan gyermekjáték volt az előtte álló kihívásokhoz képest.

A társadalom egyértelműen változást vár el, miután az urnáknál fél éven belül háromszor egymás után kent le hatalmas pofont a PSD–PNL fémjelezte vezetésnek. Dan mozgástere roppant szűk, ami a kormányfő kinevezését illeti. Simion fölötti friss győzelme után nem bízhatja a kormányzást az AUR–SOS–POT féle nacionalistákra, mert azzal szembe menne saját választóival. Alternatíva hiányában az euroatlanti elkötelezettségűnek bélyegzett PSD–PNL–RMDSZ-kormányzás folytatását kénytelen választani, esetleg az USR részvételével.

Tavaly decemberben ugyanez volt a helyzet, akkor az USR az ellenzékbe vonulást választotta a kormányzás helyett, a hárompárti kormánykoalíció pedig minimális parlamenti többségre támaszkodik. Habár a régi-új kormány 3-4 héten belüli felállítása látszólag stabilitást ígér, az majd súlyos problémákkal szembesül. A szédületesen magas, 9%-t meghaladó költségvetési hiány csúcsot dönt, miután éveken keresztül két kézzel szórták a közpénzt. A közös kormányzás folytatása esetén a PSD és a PNL ugyanazzal a horror kihívással szembesül: meg kell egyék saját főztjüket! A költségvetési deficit 7%-ra való lefaragása érdekében legalább 6 milliárd euróval csökkenteni kell a közkiadásokat, be kell fagyasztani a közalkalmazotti béreket, jegelni a nyugdíjemelést, és valamilyen formában növelni az állami bevételeket. Mindezt úgy, hogy a közpénzre kiéhezett politikai klientúrájuk korlátlan étvágyát is kielégítsék. A PNL hajlandó vállalni a felelősséget, a PSD viszont vonakodik kormányra lépni. 

A kármentés nem újdonság Romániában, hasonló helyzet többször is előfordult már a rendszerváltás után. Választási évben a kormányok korábban is felelőtlenül szórták az adófizetők pénzét, választások után azonban más politikai színezetű kormányok alakultak, azok kellett kifizessék a számlát. Most viszont a PSD–PNL saját maga után kell hogy kitakarítsa Augiász istállóit. Úgy, hogy időközben szavazóbázisaik jelentősen zsugorodtak, a PSD-s választók jelentős része átpártolt Simion táborához, a PNL szavazóinak jelentős része pedig Nicușor Danhoz. A két nagy párttal szembeni társadalmi düh még gazdasági növekedés idején is jelentős, de alighanem tovább növekszik, amikor a válságot saját zsebükben érzik meg! Nem lenne meglepő, ha az USR továbbra is az ellenzékben maradna, hogy a növekvő társadalmi elégedetlenséget ne csak a nacionalisták lovagolják meg.

Roppant nehéz idők előtt áll az új kormány, elkerülhetetlenek a népszerűtlen intézkedések, amelyek nyilván a politikai támogatottságot is befolyásolják. A kérdés tehát nem az, hogy lesz-e újabb válság, hanem az, hogy mikor és milyen következményekkel. Illetve, hogy ki vállalja fel ezeket. A válság súlyosbodásával a mézeshetek után az egymásra mutogatás időszaka jön. A gazdaságpolitika ugyan a kormány hatásköre, nem az államelnöké, de óhatatlanul kihat utóbbira is. 

Az új elnök más súlyos kihívással is szembesül, nevezetesen a kül- és védelempolitika irányításával, méghozzá nagyméretű nemzetközi turbulencia közepén. E téren az adminisztrációban jártas matematikus teljesen újonc, egyből fejest kell ugorjon a mélyvízbe. Ilie Bolojan is jóformán csak ezzel foglalkozott három hónapos ideiglenes ügyvívói mandátuma alatt.