Kőkoporsó

Huszonöt évvel ezelőtt április huszonhatodikán még nem tudtuk, hogy Ukrajnában az éjszakai órákban olyan borzasztó nukleáris szerencsétlenség történt, melyhez hasonlóra még nem volt példa.

Másnap, harmadnap sem értesülhettünk arról, hogy a csernobili katasztrófa következtében észlelt radioaktív kisugárzás ereje mintegy kétszáz hirosimai atombombáéval egyenlő, nyugodtan dolgoztunk, sétáltunk az utcán és napoztunk, pedig a mérgezett felhő közeledett.

Mostanság is hallani bizonyos betegségek kapcsán, hogy azok összefüggésben állhatnak a huszonöt évvel ezelőtt „jó szovjet módszerrel” eltitkolt sajnálatos eseménnyel.

Megnyugtató, hogy ma már nem lehetne eltitkolni ilyesmit, az viszont szinte érthetetlen, hogy a csernobili veszedelem méreteiről ma sincs teljes képünk, a közvetlen és közvetett áldozatokról, kiterjedéséről, európai utóhatásáról, a növény és állatvilágra kifejtett károkról meglehetősen ellentmondó adatok keringenek.

Az is elgondolkoztató, hogy a tudomány, technika és technológia fejlődésének mindenhatóságával sem nyugtathatjuk magunkat egy esetleges, jövőben bekövetkezhető, valamilyen módon a mi életünket is érintő katasztrófa kapcsán, amire a fukosimai események is figyelmeztetnek.

Hiszen földrengések nemcsak Japánban vannak, és az atomerőműveket más – földi, égi vagy emberi – veszedelmek is veszélyeztethetik.

Ne adj Isten egy háborút, egy nagyobb méretű meteoritot, egy kiszámíthatatlan emberi tévedéssorozatot, vagy ne adja Isten, hogy igazuk legyen azoknak a felfedett titkos iratoknak, melyek szerint az al-Kaida terrorszervezetnek Kelet-Európa számára is van előkészített atombombája.

Megértjük tehát azokat, akik ellenzik az atomerőműveket, meglehet, hogy nekik van igazuk, és azoknak, akik a természetes energiaforrások felhasználásáért küzdenek.

Hisz gondoljuk csak el: a csernobili atomreaktor felrobbanása óta eltelt már huszonöt év, s még most is veszélyt jelenthet Ukrajnára, Fehéroroszországra, de akár azok szomszédjaira is bizonyos mértékben.

A kőkoporsót, mellyel a szivárgást meggátolták, csak harminc évre szavatolták, amiből 25 eltelt.

Ezért kezdik most építeni Csernobilban a világ legnagyobb méretű szarkofágját, melynek biztonságában hosszú ideig reménykedhetünk.

A szükséges pénzt ehhez részben az ukrán kormány gyűjtötte össze, részben az európai közösség, mely több mint 650 millió euróval járul hozzá a hatalmas kőkoporsó megépítéséhez.