Látogatás a Csiky Gergely Főgimnáziumban

A lelki kényszer, a vágyakozás, egy hosszúra nyúlt félév után a Kálvin utcai iskolába vezet.

A vakáció csendje és hangulata fogad.

Juhász Béla igazgató úr tudja (vagy csak érzi), mi érdekel, mire vagyok kíváncsi.

– Az őszi tanévkezdéskor már a Csiky Gergely Főgimnázium várja a diákokat. Hivatalosan is „COLEGIU” leszünk, amit hagyományainkra építve „főgimnáziumnak” fordítunk.

Ízlelgetem, ropogtatom a szavakat.

– Kollégium…

– Főgimnázium…

A számozott középiskola és az iskolacsoport elnevezések után…

– Kollégium…

– Főgimnázium…

Ez több, melegebb, otthonosabb, tiszteletet parancsolóbb!

Az Igazgató úr átvezet a megragadó, új épületszárnyba.

A folyosók, a tantermek, a könyvtárterem, a sokoldalúan használható (multifunkcionális) „tágítható” díszterem, lenyűgöznek.

Nagyszerű!

Végre az aradi magyar diákok korszerű körülmények között tanulhatnak. Hányatott története során a Kálvin utcai iskolának soha sem volt ekkora mozgástere.

Köszönet mindazoknak, akik ezt kiharcolták, megteremtették és biztosítják.

Gondolom, érzik a megnövekedett lehetőségeket az intézet tanárai s értékelik azokat a szülők is.

Az új elnevezés, a nagyszerű körülmények – készen vannak a tervek az udvar sportpályákká való átalakításához is – növelik a diákok iskolaszeretetét, az alma materhez való ragaszkodását.

Duzzadó önérzettel mondhatják:

– A Csiky Gergely Főgimnázium diákja vagyok!

Talán kinyílik a szeme annak a (szemünkben) sok magyar szülőnek, aki nem látja értelmét az anyanyelvű oktatásnak.

***

Nem, nem ébred fel bennem a sárga irigység csirája sem.

Nem mondom azt:

– Jó lenne, ha ma taníthatnék a Csikyben.

Kérem, értsenek jól!

Az elmúlt, távolabbi évtizedek nyomorúságában, szegénységében körülvett a sok kedves, kiváló diák, ragaszkodó szülő, jó kolléga.

Ők akkor (!) adtak értelmet munkámnak. Ez nem feledhető.

Abban is biztos vagyok, hogy a Csiky jelenlegi tanítói, tanárai sem tagadhatják meg évtizedek múlva a múlttá érett jelent.

Hangulatomat, érzéseimet szavakba öntöm.

– Te Béla, ez remek, ez már döfi!

Juhász igazgató úr kicsit kesernyésen elmosolyodik, elém tesz egy újságot. Aradon és románul íródott. Az újságíró találékonysága „gettó-iskolának” nevezi a Csikyt.

Nem keverem hangulatomat ennek az irománynak az „esprit”-jével. Csak szánom azt a beteg lelket, aki egy kisebbség nyelvén oktató iskolát gettónak tekint.