Lemondás

Emil Boc lemondott a kormányfői tisztségről. Lépése (még akkor is, ha ehhez saját pártja és a tüntetők nyomása is hozzájárult) fölöttébb szokatlan abban a Romániában, ahol a politikusok körömszakadtig ragaszkodnak a bársonyszékhez: a rendszerváltás óta csupán a Bochoz hasonlóan erdélyi Victor Ciorbea mondott le a miniszterelnökségről. 

Mások minden áron –erkölcsi és politikai kompromisszumok árán is – foggal-körömmel ragaszkodtak a tisztséghez (Tăriceanu), egyeseket csak az alkotmány kereteinek súrolásával lehetett lemondatni (Constantinescu esete Radu Vasiléval), vagy bányászcsákányokkal kergették el (Petre Roman).

Emil Boc válságos időszakban irányította a kormányzás gyeplőjét: a gazdasági világválság és az államfői politika a lakosság által nehezményezett megszorítások meghozatalára kényszerítette, de ezek pozitív hatása is megmutatkozott: makrogazdaságilag Románia stabil, megfelel az EU-s kritériumoknak, a munkanélküliség tartósan az EU-s átlag alatt alakult (ha leszámítjuk azokat, akik külföldön voltak kénytelenek megélhetést keresni), a lej sem zuhant látványosan az euróhoz képest, a gazdaság (ha bátortalanul is) növekedő pályára állt, amint azt a nemzetközi szakértők is hangsúlyozzák. Ami jelentős eredmény, amikor az EU újabb recesszió küszöbén áll, a stabilitás elérése pedig komoly kihívás számos uniós ország számára.

Kormányzása más téren is precedens nélküli volt: a mostoha világgazdasági helyzet ellenére az infrastruktúra-fejlesztés a rendszerváltás óta soha sem látott lendületet vett: 20 év helyben toporgás után az autópálya-építés országszerte gőzerővel halad, s a közutak, a vasút fejlesztése is beindult. Az új munkatörvénykönyv vonzóbbá teszi országunkat a beruházok számára, az új tanügyi törvény az oktatás minőség-növelését célozza.

Személy szerint korrupciós botrányokba se keveredett, korrektsége szintén kirívó dolog a csontvelőig korrupt Romániában, ahol sokak szemében a politikum a korrupcióval és a szélhámossággal azonosul, s ahol az előző kormányfők igencsak hozzájárultak eme „imidzshez”.

Emil Boc azonban egy negatív precedenst is meghonosított: a parlament kikerülésével, felelősségvállalással átvitt törvényekét. Ami jogilag szabályos ugyan, viszont nehezen egyeztethető össze a demokrácia szellemiségével. S ezzel veszélyes kaput nyitott ki.

Remélhetőleg utódai a kormányfői tisztségben nem ezt a példát veszik át tőle.