Liberális, illiberális

A hét elején a Hit Rádióban szó esett az illiberalizmusról, amely Orbán Viktor politikai hitvallásának a része. Az illiberális kifejezés nem új, és egyszerűen azt jelenti, hogy nem liberális. Az európai politikai, ideológiai szóhasználatban  már a filozófus Spengler használta, nem a Nyugat alkonya című híres  művében, hanem egy előbbi, A poroszság és szocializmus című művében, melyben támadja a liberális parlamentarizmus rendszerét, és egy baloldali proletár mozgalom és egy nemzeti jobboldal összefogását szorgalmazta, mint illiberális erőket. Valószínű, hogy ez az elképzelése bátorította a nácikat, hogy Spenglert magukénak tekintsék. Megjegyezném, ha ez az elképzelés akkor megvalósult volna, talán más irányba mozdul el Európa történelme. Ma is látni, hogy a „szélsőjobb” AFD elképzelései hasonlóak a német baloldal antiglobalista, háborúellenes politikájához.

Azt érdemes viszont tisztázni, hogy a jelenlegi neoliberális elképzeléseknek nincs sok közük a XIX. század elején kialakult klasszikus liberalizmushoz, amelynek lényege az egyéni szabadságjogok elismerése és biztosítása az egyén számára, e mellett az alkotmányosan és jogegyenlőségre felépített államrendszer. Ez a múltbeli liberalizmus népszerű volt Európában, mert egy szebb jövő reményét adta. Ma más a helyzet.

A jelenlegi mainstream, fővonal ideológiai alapja az ún. liberális demokrácia, nevezhetjük nyugati demokráciának, mert Keleten ez – szerencsére – még nem hódít teljes mértékben.

A neoliberalizmus tulajdonképpen egy keveréke olyan ideológiáknak, melyek keresztényellenesek, elutasítják a konzervatizmust, és teljesen átalakítanák a polgári társadalmat. Ilyenkor azonnal a Frankfurti Iskola jut eszünkbe, és az a sikeres metapolitika, amelynek a célja a társadalom minden szegletében, főleg a kultúrában (oktatás, művészetek, sajtó) az emberek burkolt átnevelése volt. Ma már látni az eredményt, a gender- és az LMBTQ-elmélet „beférkőzött” a keresztény kultúra nyugati országainak szemléletvilágába, Kelet-Európa egyelőre sikeresen védekezik.

Itt megjegyezném, hogy a Frankfurti Iskola ideológusai közül sokan támadták magát a kapitalista rendszert, és a fogyasztói társadalom bomlasztó túlkapásait, a mai neoliberalizmus viszont éppen erre épül, a vadkapitalizmusra, és egy fogyasztói és ma már digitális társadalomra.

Megismétlem: a klasszikus liberalizmus alapja az egyén szabadsága, szólásban és cselekvésben egyaránt. Ma ilyesmi már valójában nem létezik, mert aki ma megszólal, és konzervatív nézeteket vall, az populista, rasszista, reakciós. Az egyén cselekvési szabadságát pedig egyetlen „apróság” erősen befolyásolja: mennyi pénze van. A fentiek olyan tények, melyeket nem lehet cáfolni. Valójában tehát az ún. neoliberalizmusnak semmi köze nincs a kifejezés valódi értelméhez, mármint liberalizmus = szabadelvűség. A mi nyugati civilizációnk nem más, mint a pénz, a tőke diktatúrája.

Létezik azonban egy érdekes vélemény, amely azt állítja, hogy az illiberalizmus valójában egy ellentmondás, mert a XX. század közepétől kezdve már nehezen képzelhető el egy nem liberális, az egyéni, emberi és kisebbségi jogokat nem elismerő rendszer, mert ha ilyen volna, az nem lehetne egy működő demokrácia. Az elmélet szerzője elfelejti a 70 évig tartó kommunizmust, Kelet-Európa negyvenéves rabságát, és főleg azt, hogy az óriási Kelet nem is ismeri a liberalizmust.

Orbán Viktor, talán elsőnek Európában, kijelentette, hogy amit mi Magyarországon építünk az már nem liberális, hanem egy illiberális állam. Persze sokakban ellenvetést, sőt ellenszenvet váltott ki a kijelentés, a baloldal szerint félúton vagyunk az autoriter állam felé.

A kijelentés óta már kb. tíz év eltelt, és úgy látszik, hogy nagy „tragédia” nem történt, az alkotmányos jogállam még működik Magyarországon, csak nem engedünk be idegen kultúrájú migránsokat délről és keletről, nem fogadunk be „téveszméket” Nyugatról, lásd gender és társai, no meg nem hallgatunk mindenben a „brüsszeli intő szóra”.

A témáról igyekeztem egész röviden értekezni, de végszónak talán azt tartogatnám, hogy a Nyugatnak ideje elfogadni a megváltozhatatlan tényt, miszerint a világot nem csupán a nyugati, liberális demokrácia elvei  alapján kormányozzák. 

Az égtájmeghatározás szerint nyugattal szemben kelet található, és ezek ellentétes irányok, mivel a két égtáj pont ellentétesesen helyezkedik el a föld felszínén. De az élet minden irányban, sőt a kettő között is megy tovább.