Mama, a nagy Ő

Amikor újra eljön az anyák napja, sok szép emlék és köszöntő versike jut eszembe, de soha nem tettem fel a kérdést magamnak, hogy ez a négy betűből álló szó, MAMA, a maga egyszerűségében mit is jelent?

Vagy ki is az, akit ezzel a szóval, hogy édesanyám, majd később nagyikám megtisztelünk?

Elgondolkoztam a szó értelmén és állítom, hogy az édesanya az idő, mert tőle kaptuk a múlt-, jelen- és jövőidőnket. A régmúltból, az édesanyán keresztül mindig kaptunk egy cseppet őseink véréből, és ennek a vércseppnek a születés után azzá a fáklyalánggá kell alakulnia, amelyik megvilágítja részedre nemzeti hovatartozásodat, majd keresztségeden és hiteden keresztül az Úrhoz vezető utat.

A jelen időnket is tőle kapjuk, mindjárt a születés pillanatában. A te jelen időd elkísér életed végéig, de ne feledd: a jelen idődben életed minden reggelén a jövőben ébredsz mindaddig, amíg az Úr magához nem szólít. A jelen idődben mindig ott van a jövő idő is, mert a megszületett gyermek a jövő gyermeke, a jövőt alkotó ember, az édesanya az, aki magához öleli a jövő gyermekét. A nagy Ő, az édesanyja monda először: édes gyermekem, kis csillagom, szemem fénye, majd a kis pogányt megkínálja édes anyatejjel, és a jövő gyermeke az édesanyja karjai között szenderül el először. A kis gyermek először teszi le piciny lábacskáit arra a földre, amelyen született, a számára szent szülőföldre. Ha élete során kezébe kerül Vörösmarty Mihály Szózata, és annak megérti minden szavát, minden mondatát, benne a lelke mélyén felkiált a mondat:

 „Hazádnak rendületlenül légy híve…”

majd a sorok, hogy

„…A Nagyvilágon e kívül

Nincs számodra hely.

Áldjon vagy verjen sors keze,

Itt élned, halnod kell.”

Ha megértette, egykor a szülőföld, megszentelve, szentfedő lesz felette. Tehát az édesanya azért a nagy Ő, mert ő adta az életet az időnek, a hazának és az anyaszentegyháznak. Az édesanya, ha átöleli gyermekét vagy a gyermekeit, vele vagy velük együtt átöleli az időt is.

Ennek az egyszerű szónak az értelmén sokat töprengtem, míg megtaláltam a nagy Őt, és felsóhajtottam, hiszen nekem is volt egy múlt időm sok emlékkel, a jelen időmmel, megőszült fejjel még most is itt vagyok, és mikor kiejtem a szót, jövő idő, felteszem a kérdést: vajon részemre, részünkre a jövőidő meddig tart? Ilyenkor megköszönöm az Úrnak eltöltött éveimet, majd felcsendül fülemben asz arad-ségai Kis Szent Teréz templomának a gyönyörű éneke:

„Jöjj el hozzám végső órámon,

Juttass hozzá ama nagy napon,

Áldjon ajkam, mint a szenteké,

Mindörökkön örökké, Ámen.”

Kedves édesanyák és nagyikák!

Engedjétek meg, hogy a Nyugati Jelen szerkesztősége és a magam nevében mindnyájatoknak boldog anyák napját kívánjunk. Adjon a Jóisten mindnyájatoknak erőt, egészséget, békességet szívetekben, lelki erőt, hogy le tudjátok küzdeni az élet nehézségeit, és szemeitekben csak örömkönnyek csillogjanak.

Tisztelettel Betegh József,