Medvetánc, avagy orosz birodalmi vágyak

Megismétlődik a történelem? Oroszország visszaszerzi elhullott morzsáit és visszaállítja birodalmát, ahogy Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin volt és jövőbeli államelnök, jelenlegi kormányfő tervezi? Az Oroszország, Belarusz (Fehéroroszország) és Kazahsztán által hétvégén Moszkvában létrehozott Eurázsiai Unió erre utal.

Moszkva nehezen emészti meg a Szovjetunió 1991-es felbomlását, azóta is az elvesztett tartományok visszaszerzéséről álmodozik. Mert független országok ide vagy oda, a Kreml szemében a volt szovjet köztársaságok – hivatalos elnevezésük szerint „közel-külföld” – továbbra is orosz tartományok. Melyek fölötti uralmát elvesztette 1991-ben, amikor a kommunizmus bukása mélypontra süllyesztette a Kreml hatalmát.

1917–1920 között is hasonló folyamat zajlott, amikor a cári rendszer bukása és a kommunista uralom megszilárdulása közötti polgárháborúval megspékelt zavaros idők hatalmi űrjében Finnország, a balti országok és Lengyelország kivívták függetlenségüket, Románia pedig megszerezte Besszarábiát. Mások is próbálkoztak, kevesebb sikerrel: Ukrajna önállósága 1917-től 1920-ig tartott, Grúziáé és Örményországé, pedig 1918 és 1921 között. A bolsevik forradalom utáni első években a Kreml még túl gyenge volt, csupán ukrán és grúz rebellis „gyermekeit” tudta visszatéríteni Moszkva uralma alá. Az örményekkel könnyebb volt a dolog, hiszen a 1915-ös népirtás nyomán további tömeges török vérengzéstől tartva önként vonultak Moszkva (védő)karjaiba.

20 év alatt megerősödött a kommunista hatalom, s 1939–40-ben Sztálin a Vörös Hadsereg brutalitásával szerezte vissza a két évtizeddel azelőtt elveszett területek nagy részét: a balti országokat, Besszarábiát, Kelet-Lengyelországot és Kelet-Finnországot (Karélia). A Kreml kihasználta a Nyugat tehetetlenségét, amely saját túlélésével volt elfoglalva a hitleri Németország nyomásával szemben.

A Szovjetunió szétesése óta szintén két évtized telt el. Közben Putyin és KGB-s klientúrája megszilárdította hatalmát, mely politikai zsarolásra használja az ország óriási nyersanyag-erőforrásait, az ezektől függő volt köztársaságok megrendszabályozására. Eközben Európa saját gondjaival van elfoglalva, hiszen a Nyugat figyelmét, erőforrásait és energiáját leköti a tovább gyűrűző gazdasági válság, amely mélyülni látszik, mintsem enyhülni. Az évek alatt fölhalmozódott tetemes államadósság egyre több országot taszít a csőd szélére, megmentésük egyre nagyobb kihívást jelent, nemhiába pendítette meg Angela Merkel német kancellár, hogy a válság akár 10 évig is elhúzódhat!

Ami jelentősen megváltoztatta a geopolitikai sakkjátszmát. Míg néhány évvel ezelőtt az EU további keleti kibővítése, a Nyugat segítő jobbja reális alternatívának tűnhetett Moldva, Ukrajna, Grúzia és Örményország szemében, manapság viszont aligha gondolhatja valaki is komolyan, hogy Brüsszel képes lenne felkarolni az erre vágyó volt szovjet köztársaságokat.

Magukra maradva viszont kétséges, hogy meddig tudnak ellenállni az Eurázsiai Unióvá keresztelt moszkvai birodalmi ambícióknak. Ukrajna, az orosz birodalmi vágyak mérföldköve, kulcsországa („Ukrajna nélkül Oroszország nem nagyhatalom”) egyelőre vonakodik az orosz medve ölelésétől, akárcsak Grúzia vagy Moldva. Európai támasz nélkül az orosz „gázfegyver” esetleges bevetése azonban más belátásra késztetheti őket.