Menekültek

Több mint egymillió ukrán állampolgár kényszerült külföldre menekülni a hazájukat érő orosz katonai támadás elől. Többségük Lengyelországba menekült, a lengyelek és az ukránok (főleg nyugati ukránok) között évszázadokra visszatekintő erős kapcsolatok alakultak ki, a két nyelv pedig igen közel áll egymáshoz, olyannyira, hogy bizonyos mértékig tolmács nélkül is megértik egymást. A kulturális környezet is hasonló, vagyis minden szempontból Lengyelországban legkönnyebb a beilleszkedésük.

Nemcsak Lengyelországba menekülnek az ukránok a háború elől, szinte valamennyi szomszéd-országba tömegesen érkeznek. Magyarország, Moldova, Románia és Szlovákia együttesen a menekülő ukrajnaiak valamivel kevesebb, mint felét fogata be, noha jelentős részük onnan is tovább igyekszik haladni Lengyelországba, vagy nyugatabbra. A lengyel–ukrán határon ugyanis akár négy napot is várni kell az átjutásra, akkora a tömeg, miközben Ukrajna moldovai, román, magyar vagy szlovák határain már 24-30 órás várakozással is átjutnak. Ez mindenekelőtt az Ukrajna belsejéből menekülők számára fontos szempont, a határok közelében élők eleve a szomszédos országot veszik célba.

A menekültek száma alighanem jelentősen növekszik az orosz offenzíva fokozósával, Ukrajnán belül már most is több mint kétmillióra tehető a menekültek száma, akik közül bizonyára sokan a környező országokba mennek tovább.

Szöges ellentétben a 2015 óta tartó, afrikai és közel-keleti, színes bőrű és muszlim illegális migránsokkal, az ukrajnaiak valós menekültek. Akik nem gazdasági megfontolásból igyekeznek a legnagyvonalúbb szociális juttatásokat biztosító nyugat-európai országokba jutni illegálisan, hanem a hazájukban zajló háború szörnyűségei elől menekülnek a szomszédos országokba legálisan. A kettő közötti különbség azonban más szempontokból is nyilvánvaló, sőt, mondhatni, szemet-szúró.

Az ukrajnai menekültek nagy része nőkből, gyerekekből és idősekből áll, a katonakorú férfiak aránya elenyésző. Nem utolsósorban azért, mert az ukrán hatóságok betiltották a 18 és 60 év közötti férfiak a külföldre távozását, rájuk a haza fegyveres megvédésében számítnak. Az ukrán társadalom számára ez magától értetődőnek számít, végül is évezredeken keresztül minden egészséges emberi közösség a nőket, a gyerekeket és az időseket helyezte biztonságba, miközben a férfiak harca szálltak a támadókkal hazájuk, tulajdonuk, családjaik és szeretteik megvédésére. Mekkora ellentét a muszlim és afrikai migránsokhoz képest, ahol a katonakorú erős férfiak mellett ritkán találkozni nőkkel vagy gyerekekkel. Ráadásul manapság a határokon kétirányú a forgalom: míg a nők, a gyerekek és az idősek Ukrajnából menekülnek át a szomszédos országokba, ellenkező irányból az előző években külföldre került katonakorú ukrán férfiak mennek hazafelé önkéntesen, hogy fegyvert ragadva védjék meg a hazájukat!

Szerencsétlen helyzetük ellenére az ukrajnai menekültek törvénytisztelő módon érkeznek. Szinte mindenki személyazonossági iratokkal kelt útra, ha nincs útlevelük, akkor ukrán személyi igazolvánnyal, ha az is elveszett, hajtási jogosítvánnyal, nyugdíjszelvénnyel, diákigazolvánnyal stb. vagyis valamilyen hivatalos okmánnyal, amellyel bizonyítani tudják, hogy ők valóban védelemre szoruló ukrán állampolgárok. Még véletlenül sem semmisítik meg az okmányaikat, nem vezetik félre a befogadó országok hatóságait személyi azonosságukról, ahogy az illegális migránsok teszik. Sőt, a háború borzalmai ellenére a legális határátkelőhelyekre mennek, még ha hosszas várakozás elé néznek is, nem a zöldhatáron próbálnak átjutni, holott jóval gyorsabb lenne. A határőrökkel szemben sem agresszívek, nem dobálják meg kövekkel, fadarabokkal vagy bármi mással, hanem türelmesen végrehajtják azok utasításait.

Aligha meglepő, hogy az illegális migránsokkal szemben keményvonalas elutasító politikát folytató kelet-európai országok tárt karokkal fogadja az ukrajnai menekülteket. Az állami hatóságok és a lakosság egyaránt: szinte egymással versenyezve igyekeznek minél melegebben fogadni a menekülteket, minél többet segíteni nekik. A segítőkészség óriási, a bajba jutott emberekkel való szolidaritás általános. Kelet-Európa országaiban ugyanis egyértelmű a különbség a valós menekültek és az illegális migránsok között. Nyugaton a balliberális propaganda vért izzad összemosni a két kategóriát, noha számukra is nyilvánvaló lenne a különbség, ha hajlandók lennének félredobni az ideológiai lószemüveget, és józanul szembe nézni a tényekkel.