Minimis

De minimis volt idén, augusztus vége felé, két részletben, összesen úgy negyedóráig.

De minimis nincs, merthogy a pénzügyminiszter – az oltári botrány láttán – letiltotta.

De minimis lesz, mivel a kormány elkülönített rá ötszázmillió lejt, több mint  százmillió eurót, és kár lenne veszni hagyni azt a rengeteg munkát meg nem kevés pénzt is, amit a pályázatok megírásába beleöltek.

Nem csodálnám, ha a kedves olvasó tanácstalanul olvasná e sorokat, hogy mi a csuda az a minimis, vagy de minimis. Hát az, kérem, szó szerint jelentésében – latinból fordítva – kis mértékű, jelentéktelen.

De hát akkor a kicsi és jelentéktelen hogyan tudott hatalmas botrányt okozni?

Úgy, hogy amit most Romániában de minimis-nek neveztek, az nem volt más, mint egy kormány által kiírt pályázat a kis- és közepes vállalkozások támogatására, közelebbről üzleti vállalkozások indítására. A kormány által ingyenadott pénzből a cég építkezhetett (volna) ipari, tanügyi, kulturális, egészségvédelmi stb. célra, technológiai felszerelést, ellenőrző és mérőműszereket, új járműveket, IT-felszerelést stb. vásárolhatott (volna), olyasmibe fektethette volna a pénzt, aminek látszata és haszna van. A kikötés többek között az volt, hogy legalább öt új munkahelyet kell teremteni és azokat minimum három évig fenntartani. Végeredményben csak látszólag nagylelkűség az államtól egy ilyen támogatás. Hiszen ha sikerül a dolog, úgy kétezer körüli vállalkozásnak jutna 100-200 ezer euró – ez az uniós normák szerint, kicsi összeg lévén, nem minősül a tágállamok közötti versenyt, kereskedelmet befolyásoló tényezőnek –, amiből, ugye, legalább tízezer munkahelyet kell létrehozni, tízezer embernek tehát három évig nem kell munkanélküli segélyt folyósítani, a cégek ráadásul termelnének, megszilárdulhatnának – és így tovább.

Na de hát a kijelölt napon a regisztrációs honlap pillanatok alatt csődöt mondott, bedugult, majd megjelent rajta a kedvezményezettek listája. A pályázók és a megfigyelők többségének szent meggyőződése azonban, hogy a számítógépes csőd mögött „bunda” van, az ügyben a kártyákat előre leosztották, azaz a nyertesek már előre ki voltak jelölve.

Nos, meglehet, hogy mindez nem igaz, lehet, hogy valóban csupán egyszerű felkészületlenségről, bakiról van szó – de ha így lenne, akkor se hiszik el az emberek.

A bunda ugyanis, sajna, hozzátartozik a mindennapokhoz, nagyon hihetően hangzik és nemcsak a de minimis esetében.