Nándi bácsi kirándulásai (III.a)

A „nagy” erdélyi körút – 1957. július 17–30.

Valóban nagy volt. Nemcsak azért, mert sokan vettek benne részt, hanem azért is, mert hosszú és elég bonyodalmas volt. Helyes elgondolás volt részemről, hogy előtte végigjártam az egész útvonalat. Tájékozódtam, s amit lehetett lefoglaltam, biztosítottam. Költség gyanánt csak a vasúti jegyet számítottam fel, a többit magamra vállaltam, hiszen számos helyen volt ismerősöm.

A jelentkezők száma – tanárok, diákok – meghaladta a 100-at. Annyi személlyel nem indulhattam el, 66-ot választottam ki. Kegyetlen dolog volt.

A próbautam elérte a célját. Kolozsvárott felkerestem Guttman Misit, Marosvásárhelyen Dr. Gáspár Józsefet, Gyergyón Hummel Elza kolléganőm szüleit. Gyergyószentmiklóson, a gimnáziumban, Perjessy István igazgató úr fogadott. Őt ismertem, Aradról, 1945 előtt a Moise Nicoarában titkár volt. Nem „tagadta” le aradi múltját, megígérte fedél lesz a fejünk felett, ágyban alhatunk. Csíkszereda–Brassó–Szeben–Arad volt a hazafelé út. Az egész nem volt egy kéjutazás, de hasznosnak bizonyult. Költségeimhez, minden tanuló 2 lejjel járult hozzá. (…)

Népes csapat szállt fel Aradon a vonatra. Kísérőim Husztik Kati, Sztárcsevics Irénke, Mózer Pityu, Deliu Petroiu, Réhon Jocó voltak. Nagyszalontán csatlakozott hozzánk Dánielisz Endre. A 66 diák között volt néhány fiú is, időközben koedukált iskola lettünk.

Kolozsváron az elszállásolás simán ment. Guttmann Misi kitett magáért. Én csinos külön szobát kaptam. A kosztolás az iskola menzáján történt. Mindenki annyit ehetett, amennyi csak belefért.

Volt városnézés, meglátogattuk a Dermata cipőgyárat, fürödtünk a Szamosban.

A következő nap volt kirándulásunk kritikus pontja. Versenyt „vonatoztunk” és „gyalogoltunk” az idővel. Vonattal Aranyosgyéresig, átszállás Torda felé. Ijesztő tömeg, a „marhakocsikra” tudtunk csak felkapaszkodni. Hátizsákjainkat a tordai iskolában hagytuk, 11 kilométert gyalogoltunk a Tordai Hasadék bejáratáig. Nagy meleg, poros út. Dögfáradtak voltunk. Másfél óránk maradt a hasadékra. Csodálatos! Szép a Szent László legenda is. Kettévált a hegy, a keletkezett szakadék választotta el László királyt az őt üldöző kunoktól. Így menekült meg. A bátrabb tanárok és diákok kipróbálták a rozoga függőhidakat. Nyargalás vissza Tordára. Változatlanul tűzött a nap, a 11 kilométer sem lett rövidebb. Elértük az autóbuszt, mind a hatvanhatan felkapaszkodtunk. Tíz perc vonatozás után Aranyosgyéresen várjuk a Székelykocsárdi gőzöst. Végre jön a vonat, fürtökben lógnak rajta az utasok. A forgalmista ránk mordul, hogy indulhattunk el ekkor „tömeggel”?

Felszállunk. A tolongásban ellopják az egyik diákleány pénztárcáját. Nem nagy a veszteség. Elfoglaljuk az első osztályú kocsi folyosóját. A kalauz nem szól semmit.

Marosvásárhelyre késő este érkezünk. Szállásunkon várnak, bőséges vacsorát kapunk. Másnap, Bolyai Gimnázium, Kultúrpalota, Teleki Téka, Klinikák. Fényképezés, nagyszerű hangulat.

A következő állomás Gyergyószentmiklós, délben érkezünk. Csak egy teherautót tudtunk keríteni, két fuvarral szállította a társaságot a Gyilkos tóhoz. A menedékházban tudtak rólunk, volt hely is. Másnap bejártuk a környéket, felmentünk a Kis-Cohárdra.

Összetalálkoztunk a Vegyes kirándulóival. Ők az Egyeskő felől érkeztek. Kovách Géza, Fábián Gyurka és Horváth Laci voltak a kísérő tanárok. Tábortűz, vidám hangulat… Mózer Pityu, Horváth Laci és Deliu Petroiu tréfás magánszámaikkal szórakoztatták a két iskola kirándulóit.