+Negyedszáz Celsius

A tudomány nagy sikere a Celsius-hőmérsékleti skála. A víz fagyása és forrása közötti hőmérsékleti „szakadékot” száz egységre bontva, 0-tól + 100 fokkal számol. Ettől a két értéktől extrapolál felfelé és lefelé; a 0-tól lefelé már mínusszal jelzi az alacsonyabb hőmérsékletet.  

Testünk hőmérséklete, ha a szervezetünk rendben működik, 36,6 Celsius-fok, ha baj van, általában felfelé szökik a „láz”, az ijesztő 40-42 fok felé.

Télen, régen a higanyszál zsugorodását figyeltük – mikor kúszik a 0 alá –, ma a digitális kijelzőn megjelenő számokat.

 Alaposan meg is ijedtünk. A média, a sajtó is tette a dolgát, már-már apokaliptikus képsorokkal, hírekkel figyelmeztetett a szokatlan, szibériai eredetű hideg várható következményeire.

 A hajléktalanok, a magukra hagyott tehetetlen emberek, az elesettek így talán nagyobb figyelemben részesültek, s kevesebb lett a befagyott vízórák száma is.

 Nemigen láttam szánkót húzó, hóembert építő, hóban hancúrozó, hógolyózó, csúszkáló gyerekeket. Lovas csilingelő szánokra se figyeltem fel, mit is keresnének a városok autóforgatagában. Meg hát mifelénk rendes hó sincs.

– Sokba fog kerülni nekünk ez a tél – mondogattuk, de megírta ezt az újság is.

A szibériai eredetű légáramlatokról hallottam olyan „magyarázatot” is, hogy ez az orosz „Tél tábornok” elektromágneses hullámokkal irányított támadása a Balkán és Közép-Európa felé. Figyelmeztet:

– Elbántam én Napóleon Grande Armée-jával, Hitler SS páncéloshadosztályaival is.

Akár hihető is lenne mindez, ha elfogadjuk, hogy orosz beavatkozás döntötte el az amerikai elnökválasztás végkimenetelét.

Magam úgy gondolom, egyszerűen csak tél van! Hideg telek voltak régen is. Pontatlanabbak volt az időjárási előrejelzés, kevesebb volt a hőmérő és sokkal több a hóban hancúrozó, hógolyózó, szánkózó gyerek. A felnőttek, a barátok és rokonok esténként eljártak egymáshoz disznótoros vacsorára, kocsonyakóstolásra, csörögesütésre, poharazgatásra, kártyapartira.

Nem érezték a hideget sem a lakásban, sem kinn a ropogó havat taposva.

Még a fűtetlen templomok is barátságosabban fogadták a vasárnapot megszentelő híveket.

Magam is fázom ezen a télen, vannak gondjaim a hideggel. Beszűkült vérereimet megviseli a sok mínusz.

– Ugyan kérem! Csak nem fogok spórolni!

Beállítottam a termosztátot +25 Celsiusra. Duruzsolt a kazán, a gázmérő pontosan jelezte a fogyasztást, de a szoba hőmérséklete nem érte el a + 22-t sem.  A kinti mínuszokat, a falak vastagságát figyelembe véve hamar rájöttem, zsongító meleget lakásunkban nem teremthetek.

Megszólalt a csengő, barátok érkeztek.

Előkerült az üveg és a pohár, egy kis sós… Elkezdődött az egymásra figyelő beszélgetés is.

– Mindig ilyen meleg van nálatok?                  

Én már korábban levetettem magamról a vastagabbik pulóvert.

A termosztát kijelzőjére néztem, +21-et mutatott.

– Rossz a hőmérőd! Itt legalább +25 Celsius van. Nyisd ki egy kicsit az ablakot!