Nem korfüggő?

Egy idősödő – 1939-ben született – odaáti politikus emígy nyilatkozott: – Ha felkérnek, és a körülményeim megengedik, korom ellenére elvállalnám pártom elnöki tisztét. A vezetői képesség nem korfüggő, sokkal inkább egyéni adottság. Már viselte ezt a „tisztet”, fiatalabban – egyebek mellett –, de elegánsan félreállították. Nem járt rosszul! Szándékom, lehetőségem sincs biztatni, vagy lebeszélni a neves politikust. Különben is más brancshoz érzem magam közelebb. Ugyancsak odaáti valaki (barát) – nyugdíjas tanár az Istenadta – mesélte a következőket. – Szóltak – felkértek –, helyettesítsek néhány hétig egy beteg kollégát. „Beugrottam”. Bár ne tettem volna. Néhány epizódot elevenített fel. – Tanár úr! Üljön le nyugodtan, ne fárassza magát. Fölösleges sétálnia a padok között. Nem csinálunk semmi érdekeset. Legfeljebb okos telefonjainkat nyaggatjuk. – Leesett a vércukrom, bekaphatom az uzsonnámat? – Lenne egy sürgős telefonom. Kimenjek, vagy lebonyolíthatom az osztályban? Rövid leszek. – Tanár úr! Igazítsa már meg a nyakkendőjét. Le is veheti, nem illik az öltönyéhez. (Egy leánytanuló kedveskedett ezzel a tanáccsal.) – Nem érdemes annyit vacakolnia azzal a kísérlettel. Elhisszük, valóban lilák a jód gőzei. Majd odahaza letöltjük a netről. Ha szólnának (ha felkérnének!) és megfelelőek lennének a körülményeim, vajon mit tennék? Nem tartok attól, hogy megrángatnak (megrugdosnak), de vajon képes lennék-e még „uralni” az osztályt? Nem sérteném meg a diákok személyiségi jogait? Tudnék-e szellemesen reagálni váratlan megnyilatkozásaikra? Hatvan évvel ezelőtt erre nem készítettek fel. Ma pedig már nem kérnek fel. Szerencsére! Nem kívánhatom, hogy beteg legyen egy fiatal kolléga.