Népesség

A kormányváltás és a havazás körüli felhajtás háttérbe szorította a demográfiát. Amely alapjában rendíti meg a társadalmat.

Első látásra a hatalmas, 2,6 milliós népességcsökkenés kedvezőnek tűnhet, mivel tollvonásból javulnak Románia fejlettségi statisztikai mutatói. Az egy főre eső GDP, húsfogyasztás, személygépkocsi, színes tévé, lakásterület, orvos, kulturális intézmény stb. Ami aligha téves, hiszen 2002-höz képest az életszínvonal látványosan emelkedett. Növekszik ugyanígy a munkanélküliségi ráta és az egy főre eső eladósodás. Csökken viszont Románia uniós súlya, az EP-képviselők száma és az uniós pénzalapok, ezek ugyanis a népesség számával arányosak. Utóbbi téren nem is lenne olyan nagy érvágás, hiszen országunk amúgy is csupán a rendelkezésre álló összeg töredékét volt képes kihasználni, a hatékonyság növelésével simán kompenzálni lehet majd a 2014 után kieső részt.

A fogyatkozás nagy részét kitevő kivándorlás is előnyösnek bizonyult, hiszen a hazai gazdaság képtelen lett volna 1,5-2 millió embernek (a népszámlálás nem derítette ki pontos számukat) megélhetést biztosítani, akik további nyomást jelentettek volna a szociális rendszerre. Amely alighanem össze is omlott volna a nyomás alatt – még így sem képes ellátni a még mindig rendkívül sok belföldi segélyezettet. Külföldi boldogulásukkal a kivándorlók hazautalásaikkal 2005 óta 34 milliárd eurót pumpáltak a romániai gazdaságba. Tetemes összeg, amely jelentősen hozzájárult az életszínvonal-emelkedéshez.

Minőségi szempontból viszont a rendkívül magas népességfogyatkozás fölöttébb aggasztó. Külföldre főleg az aktív korosztály vándorolt, sokszor gyermekestől, sokan gyökereket eresztenek. Ami felbontja a társadalom szerkezeti egyensúlyát: egyre több az idős, és egyre kevesebb kereső és fiatal marad az országban. Ami felveti a kérdést, hogyan lehet majd megfelelő nyugdíjakat, közbéreket és szociális szolgáltatásokat biztosítani 20-30 év múlva? A nyugdíjkorhatár emelése már most sem bizonyul túl népszerűnek a lakosság körében.