Népharag

„Állítsátok meg a történelmet. Kiszállok az első megállónál”.

E szellemes metaforikus felirat a bukaresti tüntetések egyik transzparensén volt olvasható, és sokatmondásával azt is bizonyítja, hogy nem huligánok és hernyók uralták a tereket, a népharag megnyilvánulása – a provokációkat leszámítva – eddig civilizáltan, demokratikus keretek között történt.

Még akkor is, ha a külvárosi kocsmanyelv is hallható volt a „Ieşi afară javră ordinară”-szerű ütemes kiáltozásokkal, hisz még a felháborodott néphez sem méltó, hogy senkiházinak, hitvány kutyának nevezze  államelnökét, amit a New York Times tudósítója „Get out, you miserable dog”-nak fordított le az amerikai olvasónak. A „The Mafioso government stole everything we had” (A maffiózó kormány mindent ellopott tőlünk) hangneme már nem kifogásolható, hiszen csak egy véleményt fejez ki, a szólásszabadság ezt pedig megengedi. Elvártuk volna viszont ifjú belügyminiszterünktől, akit régiónk adott a kormánynak: ne csak arról beszéljen, hogy kitünteti a tüntetéseken helyt állt csendőröket és rendőröket, hanem arról is, hogy megbünteti azokat, akik túlbuzgón viselkedtek, a törvény nevére hivatkozva törvénytelenül jártak el egyes tüntetőkkel. (Ilyen estek is voltak.)

S miközben e súlyos körülmények között Băsescu elnök kényszeredetten hallgat, a Belügyminisztérium a bejelentett további tüntetésektől és a népharag növekedésétől félve szigorúbb, kék fokozatú készültségi állapotot rendelt el, az alsónadrágját féltő fő kormányzási párt pedig dialógussorozatot hirdetett. Amiben viszont alig hisz már valaki: a kezdeményezést sorban utasítják vissza a szakszervezetek és civilszervezetek.

Egy normális demokratikus országban az ellenzék kihasználja az égből ölébe hullt ilyen lehetőséget. Most még nem lehet tudni, hogy nálunk a szociálliberális szövetség két vezető egyénisége mit tud tenni a kezébe került aduval. Az utcák és terek a tüntetések első napjaiban ugyanis nem láttak politikusokat, később, ha meg is jelentek, elzavarták őket. Csütörtökön fog kiderülni, hogy az ellenzéki politikai pártok tudnak-e tömegeket mozgósítani, maguk mellé tudják-e állítani a civil társadalmat, a spontánul tüntetőket, ők állnak-e majd a civil társadalom, a tüntetők mellé vagy élére. Hiszen egy házat lerombolni értelmetlenség akkor, ha nincs, aki újat építsen helyette.

A történelemből viszont egyik megállónál sem lehet kiszállni.