Nővezetők

Kit lepne meg Romániában, ha a jelenleg legnagyobbnak tartott politikai párt élére a szebbik nem képviselője kerülne?

Az állítólag létező „férfisovinizmus” képviselőit egészen bizonyosan, de a nem „férfisoviniszták” egyike-másika is fenntartással fogadna egy női vezetőt egy párt, vagy pláne az ország élén.

Még nem szoktunk hozzá, hogy a lakosság egyértelmű többségét alkotó nők nemhogy egyenlő, de legalább tisztességes arányban legyenek jelen az ország politikai és közéletében. Azt egyenlő arány ugyanis 50 százalék fölötti lenne, a „tisztességes” is legalább 30. Igaz, a világ húsz legfejlettebb országa közül mindössze

négyben több a női vezetők aránya 30 százaléknál, még az e tekintetben világelső Kanadában is „csupán” 45 százalék a női döntéshozók aránya. (Sokaknak alighanem meglepetés a Dél-Afrikai Köztársaság, ahol a nők a parlamenti képviselők 42 százalékát, a miniszterek 40 százalékát adják!) Mi az első húsz átlagától is messzire állunk. Persze „jobbak vagyunk”, mint a sor végén kullogó India, Japán vagy Szaud-Arábia, de nincs dicsekednivalónk azzal, hogy az ország parlamentjében alig 12 százalék a nő, a képviselőházban ugyan 13, a szenátusban csak 7 százalék – az Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek egyetlen szenátora van a nagyváradi Biró Rozália személyében.

Mindez arról jut most eszünkbe, hogy Arad város PDL-szervezete női elnököt választott, sőt egyik alelnöke is nő lett, de arról is, amit a miniszterelnök jelentett ki a szociáldemokrata nők hét végi konferenciáján, miszerint „a PSD élén egy női elnök nem rossz ötlet”. Pedig hát Ponta úr a szociáldemokrata párt elnöke, s ha egy nő válna az első emberré, neki mennie kellene. Igaz, a kormányfőnek nem feltétlenül kell pártelnöknek is lennie, van, vagy lenne elég dolga, gondja-baja anélkül is. Na már most: egy nőszervezet konferencián egy férfi, akárki legyen, aligha mondhatott volna mást, de azt nem lett volna muszáj kimondania, hogy a politikában több a bizalma a nőkben, mint a férfiakban. Ha kimondta, tán komolyan hiszi is, bár ki merne megesküdni rá, hogy a politikus (még akkor is, ha nő!) mindig azt mondja, amit valóban gondol.

Az ország lakosságának nagy többsége viszont úgy gondolja, hogy a mostani, férfiak uralta politikai osztály csapnivalóan teljesít. Lehet, hogy a nőkkel többre mennénk? Ki kellene próbálni.