Ököljog

Negyedik napja már, hogy egy huszonhárom éves kosárlabdázó tragédiája foglalkoztatja a közvéleményt.

Ha az elhunyt ifjú nem lenne amerikai, a sportoló haláláról nemigen értesülhettünk volna, pedig története első látszatra kísértetien hasonlít annak az ifjú román sportolónak, kézilabdázónak a tragikus halálához, ami nem is olyan régen Magyarországon, Veszprémben történt.

Mindkét esetben idegenlégiós sportolót bántalmaztak halálra, mindkét esetben egy győzelem ünneplése után, mindkét esetben egy éjszakai bárban és a tettesek mindkét esetben egy hányatott sorsú etnikumhoz tartoznak.

A hasonlatosság azonban itt meg is áll, hiába erőltetik, Giurgiu, mindenki láthatja, messzebb fekszik Veszprémtől, mint Makó Jeruzsálemtől, s elsősorban nem földrajzi értelemben.

És nemcsak azért, mert ahogy a történtek is bizonyítják, az ököljog alkalmazása  a mi balkáni viszonyaink között  uralkodó, és nem elszigetelt jelenség, hanem azért is, mert az ellene való fellépés foka is más mind az állam,mind a civil társadalom részéről.

Megdöbbentő azt hallani, milyen közömbösen reagáltak Duna-menti kisvárosunkban a tragédiára, hogyan hagyták a földön fekve a leöklözött fiatalembert hosszú időn keresztül az ott-tartózkodók, s nemcsak a felelőtlen mulatozók, hanem a rendért felügyelő, ezért fizetett erős legények is.

Ép ésszel érthetetlen, hogyan próbálkozott a rendőrség és a polgármester a titkolózással, s azzal, hogy elkenje az ügyet, elterelje a figyelmet a helyi politikum és az állam helyi képviselőinek alvilággal való összefonódásáról.

Az is felfoghatatlan, hogy egy kórház orvosai részegséget állapítsanak meg egy olyan kómában lévő, életmentő sürgősségi beavatkozást igénylő megvert beteg esetében, akiről utóbb kiderült, hogy csak egy fél pohár sört ivott.

Itt már nem egy ifjú sportoló haláláról van szó, legyen az amerikai is, hanem

arról, hogy milyen beteg a rendőrségünk, az egészségügyünk, a helyi hatalmunk a sportéletünk és egész társadalmunk.

Amikor Veszprémben meggyilkoltak egy román sportolót, az egész város lakossága szolidaritásból utcára vonult, könnyezett, és mozgósítás nélkül halkan tüntetni kezdett az ököljog megnyilvánulása ellen.

Giurgiun ilyesmit nem láthattunk.