Országkép

Holnap reggeltől két napra – remélhetőleg valóban – lezárják Arad északnyugati körgyűrűjét egy vasúti átjáró megjavítása, felújítása céljából. Látszólag nem nagy, és semmiképpen nem országos jelentőségű ügy, vannak ennél pillanatnyilag is akár százszámra sokkal súlyosabb kérdések.

Pedig olyan (kis) mozaikkocka ez, amelyből egy ország – kedvező vagy kedvezőtlen – képe rajzolódik ki, nem is annyira nekünk, hazaiaknak, hanem a bennünket kénytelen-kelletlen meglátogató külföldiek számára.

Bevallom: nem tudom, naponta hány ezer teher- és személygépkocsi halad át, menet vagy jövet ezen a terelőúton, Déva (Erdély belseje)–Arad–Nagylak, a nyugati határállomás irányába és fordítva, nincs birtokomban erre vonatkozó kimutatás, tehát tulajdonképpen a „levegőbe beszélek”. Feltételezésem – és meggyőződésem – szerint sok ezer, tízezer külföldi (meg persze belföldi) sofőr gondol nagyon csúnyát, amikor az útvonal aradi körgyűrűjének egy rendkívül lerobbant, egyébként rövid szakaszán vezeti kocsiját.

Ez pedig az: miféle ország, miféle helyhatóság az (egy iráni, török, német vagy francia, az itteni politikai-adminisztratív viszonyokkal természetesen tisztában nem lévő gépkocsivezető honnan tudná, melyik nem teljesíti feladatát?), amely hosszú hónapokon keresztül képtelen autósok, kamionosok tízezreinek ekkora bosszúságot (kocsirongálást, késedelmet, plusz üzemanyag-fogyasztást stb.) okozó és viszonylag jelentéktelen gondot meg nem oldani?

Az átlagember nem országjelentésekből, miniszterelnöki vagy államfői nyilatkozatokból ítél, mint a politikusok, hanem a valóságból, ha van, akkor személyes tapasztalataiból, a másoktól hallottakból, nem utolsósorban sajtóhírekből vonja le a következtetéseket. Ha a brit polgár azt olvassa a Daily Expressben – illetve az abból átvett, adatokkal alátámasztott információt másutt –, hogy a román állampolgárok a szigetországban a második helyen állnak (a sokkal nagyobb számban ott tartózkodó lengyelek után) a bűnözés tekintetében a bevándoroltak között, aligha a román hatóságoknak ad hitelt, amelyek szerint a briteknek nincs mitől tartaniuk, ha jövőre a munkaerőpiac megnyitásával megkönnyítik a bevándorlást. És aki itthon sem akart dolgozni, az vajon a csatornán túl meg akarja-e fogni a dolog végét?